Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

I. A Thorma ősök

Magyarország a 17. században

1526-ban Magyarország végzetes veszteséget szenvedett a mohácsi csatában a Oszmán Birodalomtól. A törökök ezután Magyarország középső és déli részét megszállták, 1541-ben Budát, a fővárost is elfoglalták. Magyarország ezáltal három különálló részre szakadt. A következő ábra az ország akkori politikai felosztását mutatja.

A hódoltsági területet a törökök mint a birodalmuk egy tartományát kezelték, és „vila- jet”-ekre és „szandzsák”-okra osztották fel. A megszállt területek határai az folytonos háborúskodás miatt állandóan hullámoztak. A hódoltsági területen a törökök célja nem a lakosság muzulmán vallásra való áttérítése volt, hanem kizárólag az ott élő keresztény nép kizsákmányolása. Ezért, ha megszálltak egy területet, első dolguk volt, hogy számba vették az ott élő keresztényeket. Vaskos fejadót, u.n. „harács“-ot szabtak ki rájuk, amely messze túlhaladta a korábban kivetett adókat. Az adót könyörtelenül behajtották, aki nem fizetett, annak a birtokát elvették, vagy őt elhajtották fogolynak Törökországba. A városok lakosságának, éppúgy mint a vidéki népnek, csak az a feladata volt, hogy nyereséget hozzanak az új török uraknak. A városokban és várakban török hivatalnokok és katonák telepedtek le, a nagyobb templomokat mecsetekké alakították át. A magyar lakosságot nem kényszerítették az iszlám vallásra való áttérésre, meghagyták neki papjait és iskoláit. A nemesség nagy része elmenekült a hódoltsági területről, sok helyen jobbágyaikat is magukkal vitték. A törökök hadjárataikon sokszor az útjuk mentén lakó embereket válogatás nélkül összeszedték és magukkal haj-tották. Ezek a szerencsédének aztán az Oszmán Birodalom valamely távoli vidékén élték le életüket, mint rabszol20