Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
kérdezett hölgyek állítólag nagyon meg voltak elégedve, és nem győzték dicsérni az új krémet. Nagyanyám ekkor a szépségkrém kommerciális forgalmazására kezdett gondolni, és felkereste a környékbeli patikákat és drogériákat, azzal a kérdéssel, hajlandóak lennének-e a szépségkrémet az áruajánlatukba felvenni. A gyártmányt csinos kis üvegtégelyekbe töltötte és „Juvenin” név alatt kívánta eladni. Apám szerint nagyanyám különlegesen szép és ápolt asszony volt, így jóformán a sajátmaga külsejével tudta reklámozni a termékét. Sikerült is egy pár szerződést kötnie az üzletekkel, úgyhogy otthon elkezdődött a Juveninkrém gyártása, amelyet nagyanyám maga végzett, csak az egy házi alkalmazottjuk segítségével. Ez éveken keresztül ment, és a család számára egy kis pluszjövedelmet biztosított, holott nagyanyám lényegében csak kedvtelésből űzte és nem iparkodott az üzlet további bővítésén. Az szépségkrém forgalmazása a környékbeb patikákra és drogériákra korlátozódott, de állítólag még az 1930-as évek elejéig lehetett Pécelen „Juvenin”-t vásárolni. Apám mesélte, hogy akkoriban a biciklizés volt minden gyerek vágyálma. Neki nem volt biciklije, de egy barátja felajánlotta, hogy saját biciklijén megtanítja az érdekes jármű használatára. Kimentek egy a városon kívül fekvő útra, amely domboldalról vezetett le. Az út szélén kőrakások voltak felhalmozva, nyilván későbbi útépítkezések céljaira. Feltolták a biciklit a domb tetejére, és ott apám barátja megmutatta, hogyan kell a biciklire felszállni, elindulni, hajtani, fékezni, megállni és leszállni. Ezután apám következett, a felszállás simán ment és a bicikli ingadozva elindult lefelé a lejtőn. A bicikli egyre gyorsabban gurult előre, apámnak nem is kellett hajtania. A kormányzással volt elfoglalva, a fékre a rohanás közben nem is gondolt. A nagy sebesség közben a kormányzás is nehézségeket okozott, és egyszerre csak megcélozta az egyik kőrakást az út szélén, teljes sebességgel nekiütközött, a bicikli megállt és feldőlt, apám pedig a következő kőrakásra repült, amelybe jól beleütötte magát. Apám feltápászkodott és nézegette a véres térdeit, könyökeit és tenyereit. Számára ezzel egy életre befejeződött a biciklizés, soha többé nem ült fel egy ilyen szerkentyűre. Teltek az évek, apám probléma nélkül haladt előre a gimnáziumban, szabadidejében meg játékkal, sporttal foglalkozott mint a többi vele egykorú fiú. Nyáron barátaival labdajátékokat (foci, kosárlabda), úszást és az akkor lassan elterjedő teniszt űztek mint sportot, télen a korcsolyázás nyújtott kikapcsolódást. Több nyári vakációt apám Kiskunhalason töltött jómódú rokonoknál. Itt elsősorban a Berki családot kell megemlíteni, amelyről később még szó lesz. Apám nagyon szeretett rajzolni is, főleg műszaki témák (mozdonyok, hajók, gépek) érdekelték. Amellett zongorázni is tanult, de itt nem ért el különösebb eredményeket. Rossz időben, illetve esténként sokat olvasott. Nagyapám könyvtárában az akkori magyar irodalom számos neves szerzőjét megtalálta. Azonkívül német írókat is eredetiben tudott olvasni, és a világirodalom jeles szerzőinek fontosabb műveivel fordításban ismerkedett. Barátaival sakkozott, malmozott (mindkét játékban erős volt egész életében) és természetesen sokféle kártyajátékot megismerve, ügyes és merész játékos lett. Mindent összevéve, tudomásom szerint és elbeszéléseiből ítélve, kellemes és változatos gyermekkora volt. Szülei harmonikus családi 71
