Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora

apám kedvenc nagynénje. Apám egy kicsit még mindig kövérkés volt, a Ducika név tehát a családban rajta ragadt továbbra is. De ahogy nőtt és fejlődött, a testmagassága egyre inkább eltakarta ezt a körülményt, és lassan egy jóképű serdülő fiú lett belőle. Apám különösen Király Micuval, a nála nyolc évvel fiatalabb unokatestvérrel barátkozott. E barátság kifejlődésében döntő szerepet játszott Micu rokonszenves természete és közös érdeklődésük mindenfajta műszaki szerkezet iránt. Micunak tízéves korától kezdve t.i. szabad volt bejárni a vagongyárba, mivel apja — Andor bácsi — volt ott a főmérnök. Apámat, mint gyakori játszópajtását is gyakran magával vitte. A két fiú nem győzte a gyárban csodálni a vasúti szerelvényeket, vagonokat, gőzmozdonyokat, amelyeket egészben vagy darabokra szétszedve láthattak meg. További szenzáció volt számukra munka közben megfigyelni a hatalmas szerszámgépeket, esztergapadokat, fúró-, maró- és csiszológépeket, stb. Különösen érdekesek voltak a kohászati berendezések, mint a vasöntöde, meg a kovácsműhelyek hatalmas gőzkalapácsaikkal és sajtópréseikkel, ahol izgalmas volt a fehéren meg vörösen izzó vas- és acéldarabok megmunkálását figyelni.

Apám műszaki érdeklődését ezek a tapasztalatok nagymértékben felkeltették és fokozták, valószínűleg ekkor kezdett benne az a gondolat sarjadni, hogy a műszaki feladatokhoz érez hivatást, hogy a mérnöki foglalkozást fogja választani mint életpályát. Eközben a gépészet éppúgy érdekelte, mint a vaspályaépítészet, úgyhogy az évek folyamán mind a gépészmérnöki, mind a vasútépítészeti pálya ígéretesnek látszott számára. Most egy kicsit előrehaladtunk azonban, hiszen apám ekkor még csak a gimnáziumi éveinek az elején állt, lássuk tehát, hogy mik voltak a fiatal gyerek többi élményei.

Ebben az időben történhetett, hogy nagyapámat Isaszegen, ahová valamilyen hivatalos ügyben át kellett mennie, baleset érte az ottani pályaudvaron. Hogy mi történt pontosan, nem tudom, apám feljegyzéseiben csak annyit találtam, hogy gerincsérülést szenvedett, ami miatt hosszasan betegeskedett. Miután féligmeddig felgyógyult, könnyebb beosztást kérve áthelyeztette magát Budapestre, a Magyar Államvasutak Igazgatóságához. Itt különböző adminisztratív feladatokat látott el, és hamarosan megkapta a MAV-főfelügyelői kinevezését. Később a MÁV kereskedelmi főosztályán dolgozott az Andrássy úton, hivatalnoki beosztásban. Ekkor felelőssége alá tartozott a „Magyar-osztrák, magyar-boszniai, osztrák-boszniai kötelék és csadakozási áruszállítás (élő- és szénszállítás kivételével). Refactia leszámolás és visszatérítés.”

Apám és nagyapám tehát minden nap együtt utaztak Pestre, és nagyanyám így egész nap egyedül volt otthon. Hogy legyen valamilyen elfoglaltsága, nagyanyám ugyancsak alkalmazottja lett a MAV-nak, mégpedig ideiglenesen mint pénztárkezelőnő a péceli, illetve rákospalotai állomáson. így ő is hozzájárulhatott a család jövedelmének növeléséhez.

Egy idő után nagyanyámat ez az elfoglaltság sem kötötte le teljesen, ezért, mint apám mesélte, egy szépségkrém előállításával kezdett kísérletezni. Mindenféle kenőcsöket, olajokat és illatos anyagokat kevert össze, és amikor hossú kísérletezés után megfelelőnek találta az eredményt, rokonai és barátnői véleményét kérte az új krémről. A

70