Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
amely visszavitt minket Velencébe, ahol már vártak a szüléink a kikötőben. Ök közben kellemesen üdültek a Lidón és néha bejártak vaperettón Velencébe. Mindnyájan jól kipihenve és szép emlékekkel eltelve értünk vissza Münchenbe. Ott kezdődött számomra a tanulás a műegyetemen, ahol akkor kb. 10.000 diák volt beiratkozva (ma 26.000). Minden előadásra és gyakorlatra bejártam, ami azt jelentette, hogy hétköznapokon reggel 8-tól délután 4-ig vagy 6-ig ott voltam. Az elsőéveseknek többnyire a „Nagy Fizikateremben”, egy óriási, amfiteátrumszerű, több mint ezerötszáz hallgató számára épült tanteremben tartották az előadásokat, mégpedig sokat (pl. mathematikát, kísérleti fizikát, műszaki mechanikát, stb.) az elektro- gépész- és építész- mérnök hallgatóknak együtt. Ha nem volt ott időben az ember, akkor csak a lépcsőkön kapott ülőhelyet, vagy hátul a galérián, állóhelyet. Szorgalmasan jegyeztük, hihetetlen gyorsasággal, a falra kivetített fóliákról a tananyagot. Mit mondjak, nagyon igénybevett ez a tanulási forma, de tetszett is. Sokat voltam együtt Herbert Sauter diáktársammal a telefongyárból, de más fiúkkal is megismerkedtem és összebarátkoztam. Lányok jóformán nem voltak, ha jól emlékszem csak két lány akart az elsőévesek között mérnök lenni. 1961. november elején kaptuk a hírt, hogy Holzmann Károly nagybátyám 72 éves korában elhunyt Budapesten. Szegény Károly bácsinak nem volt könnyű sorsa a háború után. Családjával az ostrom után a Dráva utcai házában lakott, ahol a mosoda-üzeme is volt. Az 1950-es évek elején mind a házát, mind az üzemét államosították és Károly bácsi örülhetett, hogy ott maradhatott lakni. A saját üzemében dolgozhatott aztán mint éljjeliőr. De a nagy családja körülötte volt, gyerekei megházasodtak. Henrik, a legidősebb fiú megnősült, és Márta (Cini) lánya meg férjhez ment egy volt katonatiszthez, Bölcskei Aurélhoz és három gyerekük született. A magyarországi Holzmannokkal kevés kapcsolatunk volt, de egyszer küldtek egy fényképet, amelyen az egész család karácsonykor együtt volt. A kép közepén ül Károly bácsi, balra tőle Vilma néni, mellette Márta lányuk. Károly bácsi mögött áll Henrik fia, balra tőle ül Henrik felesége, amellett meg Adrienne, Károly és Vilma legkisebb lánya. Károly bácsi az utolsó éveiben rákot kapott, és ez a betegség vitte is el őt. De térjünk vissza Münchenbe. Egy este Diti érdekes történettel jött haza. Az újságok aznap hozták a nagy hírt, hogy Berlinben letartóztattak egy szovjet ügynököt, aki politikai gyilkosságokat követett el Németországban. Az egyik áldozat Andríku Rebet gyerekkori barátom apja, dr. Lew Rebet, az „Ukrán Nemzeti Szövetség” nevű emigráns 536
