Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
meg a tanár magyarázatait, mindenesetre hiányoztak az alapismeretek és ezért a lemaradásom egyre nagyobb lett. Az első dolgozat meghozta a (rossz) eredményt és szüleim erre egy ismerős család két évvel idősebb fiát szervezték be póttanárként, Götz Brausse-t, áld akkor érettségizett, számtanból kitűnő eredményt ért el, és fizika szakra iratkozott be a műegyetemen. Götz hetenkint kétszer jött tanítani, óránkint, ha jól emlékszem, 2 DM-ért és az eredmény hamar megmutatkozott, jobb számtanjegyekben. Apámnak az egészségi állapota sajnos megromlott, a szívpanaszok (szorításérzés, egyenetlen szívverés) megújultak, a psoriasis is erőteljesebben jelentkezett, a kiütéses foltok ellepték az egész testét és egy új baj is jelentkezett, a bal alsó lábszárán kinyílt egy seb, amely nem akart begyógyulni (az orvosok „ulcus cruris”-nak nevezték). 1959 végén több hétig volt kórházban, a lábát kezelték és a kiütéses foltokat kenegették. Karácsonyra hazajött, a kezelésnek jó eredményei voltak, apám állapota valamelyest javult. Ebben az időben Diti felújította a barátságot régi freisingi ismerősökkel. Kurt von Stetten, a Stetten család legidősebb fia közben a Bundeswehrnél mint hivatásos katona szolgált hadnagyi rangban az utászoknál és a közelben állomásozott. Kurt (vagy Kuki) többször eljött látogatóba és udvarolgatott Dinnek. Eljártak színházba, moziba, de Ditinek végül nem tetszett annyira Kurt és befejezte a kapcsolatot. Egy másik régi barát Helmut Kipp volt, egy építész, aki akkor járt Freisingben gimnáziumba, amikor Diti és valamelyik bálon ismerkedtek meg. Helmut (vagy Heh) ugyancsak hevesen udvarolt, de vele is Diti egy idő után végzett. Az Imrével történt csalódása után nehezen tudott új kapcsolatot kezdeni. Imre közben eltűnt Münchenből, sokáig élt Londonban. A folyóirata szabálytalan időközökben jelent meg és rajta kívül főleg Horváth Bélától származtak a cikkek. Anyagilag, miután felélte a SzER-től kapott végkielégítést, jómódú londoni barátai segítették egy ideig. Egy másik freisingi ismerőssel, az akkori Chrisd barátnőjével, jól sikerült az ismeretség felújítása. Christl közben férjhez ment dr. Thomas Steibhez, egy kertépítési szakemberhez és két kis gyerekük volt. Did ezzel a Freisingben lakó családdal tartotta a barátságot évtizedeken keresztül és sok közös programot, utazást csináltak együtt. 1960 elején kellemes meglepetés ért bennünket. Egy este csöngettek, apám ment kinyitni és előtte állt ... Bélus! Kója Béla barátunk, aki 1952-ben vándorolt ki családjával Amerikába, egyszercsak megint nálunk volt. Nagy volt az öröm, sok mesélni való volt. Bélus Amerikában Clevelandbe költözött, ahol a US Steel nevű acélgyártó vállalatnál dolgozott mint mérnök. Ott nagyon meg voltak elégedve vele, vezető beosztást kapott és szép karriert futott be. 1960-ban, az akkor 40 éves mérnök, ajánlatot kapott a Booz, Allen and Hamilton vállalati tanácsadói cégtől, hogy Európába jöjjön. Ez a neves, nemzetközi tanácsadásra specializált cég akkoriban amerikai vállalatok számára Európában keresett befektetési lehetőségeket. Béla feladata volt itteni cégekkel kapcsolatokat létesíteni, gyártási szerződéseket kötni, új termelőhelyeket felderíteni és analizálni. Egyelőre Frankfurtban lakott, de családját is át akarta hozni és München környékén akart letelepedni. No, hát ez nagy újság volt, mindnyájan örültünk, hogy ez a jó barát ismét a közelünkben lesz. Akkoriban a baráti körünk egy további személlyel 530
