Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
bővült, Brunswik Györggyel (Gyuri bácsi). Őt már pár évvel ezelőtt megismertük, de most halt meg a felesége és anyám meghívta az egyedülmaradt, hetven évnél idősebb öregurat. Érdekes életútja volt, Horthy Miklós közveden közelében élt a háború előtt, a kormányzó katonai irodájában volt szolgálatban, altábornagyi rangban, mint „útimar- sall”. Ő volt a vonatparancsnok, ha a kormányzó külföldre utazott állami látogatásokra, pl. Ausztriába, Lengyelországba, Olaszországba vagy Németországba. Az utazásokról sok történetet mesélt, érdekes emberekkel találkozott. Amikor a németek a kormányzót letartóztatták, Brunswik elkísérte a fogságba. Szüleim sajnálták az egyedül élő öregurat, aki felesége előtt egyeden fiát is elvesztette. Fiával együtt a háború után mint favágók dolgoztak a bajor hegyekben, fia nem bírta a kilátástalanságot és öngyikos lett. Gyuri bácsi később köszönőember volt egy magyar étteremben, a „Piroská”-ban, amíg az 50-es évek végén, német származása alapján, megkapta a nyugdíjat. Sokszor vacsorázott nálunk, mindig érdekes történeket mesélt. Egy további utazás következett 1960 tavaszán, családunk Párizsba utazott. Nagyon kiváncsiak voltunk erre a világhírű helyre, ismét Did vezette az autóját végig az egész úton. A Quartier Latinben laktunk egy hétig egy olcsó szállóban és minden nap az óriási városnak egy másik részét jártuk be. Meglátogattuk a látványosságait, a múzeumokat, a templomokat, a palotákat. Érdekes volt számunkra a sokféle különböző földrészről származó emberek sokasága: arabok, feketék, indokínaiak. Kimentünk Versaillesba is, körbejártuk a hatalmas parkot, megnéztük a pompás kastélyt, Nagy és Kis Trianon palotáit, Marie Antoinette királynő „parasztházát”. Mindezeket a látványosságokat Diti le is filmezte, ugyanis egy 8 mm-es filmfelvevőgépet vett, amellyel megörökítette az utazásunkat. Útban hazafelé megnéztük még Reims és Strassburg katedrálisait. Jól sikerült az út, mindnyájan nagyon élveztük. Az iskolaévet tűrhető bizonyítvánnyal fejeztem be. A következő feladat az autóvezetői jogosítvány megszerzése volt, és hogy az ehhez szükséges pénzt megkeressem, elmentem a nyári szünetben dolgozni egy benzinkútnál. Ezt a munkahelyet régi ismerősünk, Gondos Jóska bácsi közvetítette, aki főnök volt a müncheni főpályaudvar mellett fekvő üzemben, amely egyúttal benzinkút, autószerelőműhely és garázs volt. Három hétig töltöttem a benzint, az olajat, stb. és mostam az autókat (a képen egy kollégával állok a benzinkút előtt). A műhelyben szereztem ismereteket az autók belsejéről is. Munka után pedig a vezetői tanfolyamra jártam és a tanárral gyakoroltam az autóvezetést (10 óra), valamint a motorkerékpárhajtást (2 óra). Ezután már csak a vizsgát kellett letennem, de arra csak 1960 szeptemberében kerülhetett sor, a tizennyolcadik születésnapom után. Előbb azonban 1960 augusztusában Dirivel egy négyhetes körútra indultunk Spanyolországba. Ide Diti hívott meg, aki már régen vágyódott ezt a távoli országot 531
