Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
A sajtómunka, az újságok szerkesztése, a cikkek összeállítása apámat nagyon lefoglalta, hiszen mindhárom lapnál ő szerepelt mint kiadó. Ugyanakkor kiéleződött az ellentét az MSzM és egy másik emigráns magyar szervezet, az MHBK, között. 1953 októberében megnyílt Münchenben egy magyar hétvégi iskola, a „Szent Erzsébet Magyar Nyelvkor”. Ezt két magyar menekült apáca hozta létre, Sebestyén „Loyola” Erzsébet nővér és Kiss „Chantal” Mária nővér. Ok az Arme Schulschwestern nevű apácák müncheni zárdájában találtak menedéket. Az Blumenstrasse-i zárda és iskola annak az épületnek a helyén épült München belvárosában, ahol 400 évvel előbb az angol származású Mary Ward megalapította az Angolkisasszonyok Apácarendjét, amely később az egész világra kiterjedt. Szombat délutánokon kb. húsz-harminc 10-16 éves gyerek gyűlt össze, akiket Loyola és Chantal nővérek magyar irodalomból, történelemből és földrajzból oktatták. A kisebbeknek helyesírást tanítottak. Három-négy órát tartott szombat délutánonkint az oktatás. Kellemes légkörben telt ez az idő, az apácák nem voltak szigorúak, mi tanítványok egymással is ismerkedtünk. Később egy további tanárnő is megjelent, Radnay Paulette, okleveles énektanárnő, aki zenetörténetet és magyar énekeket tanított nekünk. Kellemes szórakozást nyújtottak számunkra a szombat délutánok, és ez nekem azért is tetszett, mert több lány járt oda, mint fiú és később még táncot is tanított egy további tanárnő, akinek a nevére már nem emlékszem. Apám nyugdíjazása Fontos hír volt 1953 végén, hogy végre megkaptuk a Volksdeutsch-státuszt, amelyet 1948-ban kérvényeztünk meg. Azért tartott ez a folyamat ilyen sokáig, mert tüzetesen megvizsgálták a származási adatokat. Az előírásoknak megfelelően, csak olyan, az egykori Német Birodalom területén kívül élő személyek számítottak népi németnek, akiknek legalább egy szülője volt német származású, és ezáltal az ottani német kisebbség tagja. Ezt a származást a vezetéknevek alapján állapították meg, amelyeket okmányokkal kellett bizonyítani. Mivel apám édesanyjának a vezetékneve Herrmann volt, és anyám szüleit Holzmannnak és Badalnak hívták, mindkét szülő megfelelt a származási követelménynek. Emellett feltehetően pozitívan hatott, hogy 493
