Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - A müncheni évek
Diti a Német Birodalmi Iskola növendéke volt. Mint Volksdeutsch-ok megkaptuk a2 ún. Flüchtlingsausweis-t, amely sokféle jogot biztosított (pl. lakáskiutalás, előnyös kölcsönök). Azonkívül apám a német ún. „131-es törvény” (tulajdonképpen a német alkotmány 131. törvénycikke) alapján megkérvényezte a nyugdíjat. Ez a törvény azokat a népi németeket, akik az egykori Német Birodalom területén kívül voltak állami hivatalnokok, az egykori rangjuknak illetve beosztásuknak megfelelő, ugyanolyan nyugdíjra jogosította, mint a német állampolgárokat. Apám nyugdíjigényét ezen az alapon és súlyos rokkantsága miatt 1954 elejétől engedélyezték. így, emlékezetem szerint, akkor havi kb. 400 márkás nyugdíjat kapott, amelyből nem bőségesen, de szerényen meg tudtunk élni. Nagy megkönnyebbülés volt szüleim számára, hogy nem voltunk többé Diti segítségére utalva, aki az elmúlt év minden hónapjában a teljes fizetését nekünk adta. Szüleim, hogy meghálálják Difinek a nagyvonalú segítségét, márciusig nagy takarékossággal összegyűjtöttek egy akkora összeget, hogy Difinek bundát vásároltak. Ez elegáns nutriabunda volt, amely nercbundára hasonlított és remekül állt Difinek. Hosszú évekig ez volt a kedvenc téli öltözéke. További fontos esemény volt apám Ifiválása az MSzM-ből 1954 tavaszán. Ennek oka személyes csalódások voltak Farkas Ferenc magatartásában. Ugyanis hosszas viták után Farkas kibékült az MHBK (Magyar Harcosok Bajtársi Közösége) vezetőivel, Zákó Andrással és Szilágyi Lajossal. Ezek részéről az utolsó években sok ellenségeskedés, szemrehányás, sértés, áskálódás, sőt rágalmazás érte az MSzM-t és annak tagjait. A fő célpont, persze Farkas személye volt, aki azonban most kibékült az MHBK vezetőségével. Apám helytelennek tartotta ezt a lépést, nem értette, hogy Farkas hogyan állhatott szóba olyan emberekkel, akik addig ellenséges magatartárst tanúsítottak vele szemben. Lemondott tehát tagságáról az MSzM elnökségében és beszüntette a sajtómunkát. Ezzel meg is szűntek az MSzM sajtókiadványai. Farkast ezért is kellemetlenül érintette apám kiválása. Ennek ellenére egy kifejezetten elismerő búcsúnyilatkozatot bocsájtott ki apám addigi munkásságáról. Apámat már egy idő óta elkedvetlenítette a emigráns politizálás, kezdte belátni ennek hiábavalóságát, és visszataszította a különböző szervezetek vezetőinek egymással való vetélkedése. Az említett esemény az utolsó csepp volt apám kedvetlenségének a poharába és ürügyként használta föl a visszavonulására. Farkas kibékülésének az ellenfeleivel különben nem volt jelentős következménye, sőt 494
