Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek

szerencsét próbálnia. Jelentkezett ugyan a pótvizsgára, és ott sikerült is letennie az érettségi vizsgát, de döntését ez nem változtatta meg. A mellékelt kép az érettségi tablóra készült.

Dodó egy szép nyári napon fogta magát, és búcsú nélkül elindult nyugatra. Bécsig szerencsésen eljutott. Onnan meg nem a szokásos úton, kölcsönkapott osztrák igazolvánnyal indult, hanem azt határozta, hogy éjszaka az Enns folyón keresztül próbál átjutni az amerikai zónába. A határ előtt, amikor egy erdős részen megközelítette a folyót, összetalálkozott egy csoport menekülttel — magyarokkal, csehekkel, jugoszlávokkal — akik ugyancsak éjjel akarták a folyót átúszni.

Ez sikerült is, de amikor a túloldalon épp öltözködtek, egy amerikai járőr meglepte őket és bekísérte az egész társaságot a legközelebbi kisváros rendőrfogdájába.

Másnap bevitték őket Linzbe, ahol kihallgatták a menekülteket. Dodó azt mondta az amerikai tisztnek, hogy unokatestvéréhez, Ipolyi Júliához jött, akinek a férje az amerikai korház orvosa Linzben. Az amerikaiak másnap hívatták Ferit, aki kellemetlenül meglepve fogadta Dodót, és hallgatta annak történetét. Ezt mindketten később így mondták el nekem. Ferinek nem tetszett Dodó hirtelen elhatározása, és hogy családjával meg sem beszélte tervét. Helytelenítette, hogy otthagyta szüleit, és hogy nem Magyarországon próbált továbbtanulni vagy valamilyen szakmai ismereteket szerezni. Feri megmondta Dodónak, hogy nála nem maradhat, Linzben nem tud neki munkát szerezni, Spitalban meg Dodó nem tud semmihez kezdeni. Dodót ezek után az amerikaiak beutalták a Salzburg melletti nagy menekülttáborba.

Dodó ott jelentkezett az IRO-nál kivándorlásra, mindenféle dél-amerikai országot ne-ezve meg célpontnak. Amíg elintézik az ügyét, egy amerikai teherautó-garázsban jelentkezett munkára, ott autószerelőknek segített. így egyenlőre volt hol laknia (a menekülttáborban), élelemmel, munkával el volt látva. Nekünk is írt Freisingbe, levelei tele voltak optimizmussal. Bár Salzburg csak 130 km-re van Freisingtől, sem nekünk, sem neki nem volt lehetősége látogatásra. Bajorországból nem lehetett egyszerűen Nyugat-Ausztriába menni, illetve fordítva, annak ellenére, hogy mindkét területet amerikaiak tartották megszállva.

Dodót nem küldték vissza az amerikaiak a szovjet zónába, mert közben a jó viszony megszűnt az egykori szövetségesek között. A szovjetek a Németország nyugati zónáiban keresztülvitt pénzreformot ellenséges cselekménynek fogták fel, és 1948. június 24-én körülzárták a nyugati hatalmak berlini zónáit. Megkezdődött a Berlini Blokád. Azt remélték, hogy erre a nyugati hatalmak kivonulnak, és az egykori német fővárost átengedik nekik. A több mint két milliós nyugat-berlini lakosságot egyik napról a másikra elzárták az élelemtől, fűtőanyagtól, üzemanyagtól, orvosságtól és minden más szükséges dolgoktól. Ugyanakkor az áramszolgáltatást is leállították. Az amerikaiak erre brit szövetségeseikkel légihidat létesítettek, amely a blokád tartama alatt átlagban napi 3000 tonna anyagot, legnagyobb részben szenet szállított a körülzárt városba. Az angol427