Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek
volt, Frau Eisenmann-nak hívták. Az osztályomba 43 fiú járt és eléggé zsúfoltan voltunk elhelyezve, de a hangulat jó volt és általában pozitív, sőt vidám emlékeim vannak az iskoláról. A képen látható az osztályom, baloldalt a tanítónővel, én meg a hátsó sor jobb szélen állok. Nagy újság volt, amikor arról értesültünk, hogy Markóczy Dodó unokatestvérem Ausztriába menekült. Ezt mind szülei megírták Budapestről, mind Ipolyiék Linzből. Dodó, aki mint írtam, többször járt már Linzben és Spittálban Ipolyiéknál, egyszercsak újra megérkezett, és kijelentette, hogy nem tér vissza. Ennek az elhatározásnak a következő előtörténete van. Mint Dodó nekem 50 évvel később mesélte, 1948 elején, utolsó ausztriai útján már megfigydte, hogy a határvidéken drótakadályok készülnek, megszigorították az ellenőrzést és sűrűn közlekedtek a határőrök és az oroszok járőrei. Sok csempészt és menekülőt elfogtak, a zöld határon való átkelés nehezebbé vált. Dodó látta, hogy nem lesz módja sok ilyen utat megtenni a jövőben. Amikor pedig az osztrák oldalon felugrott a vonatra, és az már Magyarországon haladt, kellemeden találkozása volt. Mint mesélte, épp sötétedett, és ő azt nézte a nyitott ajtónál, hogy hol ugorhat le megint a vonatról, amikor egyszercsak valami kemény lökést érzett a hátában. Megfordult. Egy orosz katona állt mögötte, a géppisztoly csövét Dodóra fogva és rákiabált: „Dokument?!” Dodó villámgyorsan reagált, hátrafelé kiugrott a vonatból a nyitott ajtón keresztül. Az orosz a sötétbe egy rövid sorozatot utána lőtt. Nem találta el, a vonat elment. Az ugrás a sötétbe bajjal járt, Dodó nagyon megütötte a lábát. De szerencséjére elkerülte a letartóztatást, illetve a komolyabb sebesülést. Az éjszakát az erdőben bujkálva töltötte el és hajnalban sántikálva elindult a következő falu felé. Onnan sikerült aztán Budapestre jutnia. Ott szülei és Aladár öccse örömmel fogadta, de Dodó nekik a majdnem végzetes kalandját nem mondta el. A szülők örültek az Ausztriából hozott holminak, nagy szükségük is volt rá, hiszen jövedelmük nem volt, és tulajdonképpen már csak a megmaradt értékek eladásából éltek. Dodó lába meggyógyult, kitavaszodott és a Ciszterciták Gimnáziumában közeledett az érettségi vizsga ideje. Dodó nem csinált nagy dolgot belőle, nem készült túl szorgalmasan, hiszen az elmúlt nyolc évben a legjobb tanulókhoz tartozott. Igen ám, de az utolsó időben eléggé magára haragította a tanárokat, akik akkor még nagyrészt cisztercita rendi papok voltak. Dodónak illegális külföldi útjain, feketéző üzletei közben igen megnőtt a mellénye. Nyegle, hetyke viselkedést vett fel, és néha szemtelen válaszokat adott a papoknak. Azok pedig az érettségi vizsgán ... megbuktatták! Az akkoriban még nyilvános szóbeli érettségi vizsgán ott volt Dodó öccse, Aladár is, és feltűnt neki Dodó kihívó, a vizsgáztató papokat provokáló viselkedése. A bukás Dodót teljesen váratlanul érte és mélységes csalódást okozott neki. Nem akarta elhinni, hogy vele ilyesmi történhet. Továbbá, a család kilátástalan helyzete, a határon észlelt változások és a legutóbbi kellemetlen élménye lassan megérlelték benne az elhatározást, hogy el kell mennie Magyarországról, amíg még lehet, és máshol kell 426
