Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek

asszony. Kedvesek és vidámak voltak, velem is sokszor tréfáltak. Egy háború alatt készült felvétel az egyeben képem róluk, ezt szüleimnek adták és itt mellékelem181.

Mivel állandóan növekedett a cipők iránti igény, és ezzel az üzemünk forgalma, a költségek levonása után egyre több nyereség maradt a családunk számára. A helyzetünk így folyamatosan javult. Nyáron már nemcsak a mindennapi élelmiszerre tellett, hanem ruhát is tudtunk vásárolni. Illetve inkább csináltatni, hiszen ruhaüzlet jóformán nem létezett. Még kirándulásokra és kisebb utazásokra is maradt pénz. Ezeken az alpeseket és Bajorország látványosságait látogattuk meg. így pl. elutaztunk egy pár napra Füssenbe, ahol megnéztük a híres Neuschwanstein kastélyt, továbbá a Chiemsee-tó szigeteire, valamint Oberammergauba, a híres passiójátékok helyére. Egy másik kirándulás Berchtesgadenbe vitt. Ott fényképek is készültek, amelyek közül a mellékelt felvétel apámat és Dint mutatja a szállodánk terraszán.

A vonatozás akkoriban nem került sokba, és a szállodai árak sem voltak magasak. Sok szálloda menekültek elhelyezésére volt még lefoglalva, másokat meg a megszálló amerikaiak használtak. Ennek ellenére nem volt nehéz az egykori turistaközpontokban szállást kapni. A háború előtti turizmus jóformán teljesen megszűnt, a szállodások olcsó árakkal csalogatták a vendégeket. Az ilyen kirándulások új, izgalmas élményeket kínáltak számomra, akkor voltam először nagy érdeklődéssel szállodában, étteremben. Minden ilyen kirándulásról emlékeim is maradtak, úgy a látványosságokról, mint a szo- kadan, de finom ételekről a vendéglőkben. Ott ismertem meg a bajor nemzed eledelt, a sertéssültet krumpligombóccal, meg olyan édességeket, mint a császármorzsa.

Otthon ugyanis anyám főleg magyar ételeket főzött, rakott krumplit, lecsót, gombapörköltet, paprikás krumplit. Ezek általában egyszerű ételek voltak, húsféle csak ritkán került az asztalunkra, és ha mégis, akkor ünnepszámba ment. Paprikás krumplit például annyiszor ettünk, hogy amint a szűkös idők elmúltak, évtizedekig eszünk ágába sem jutott ez az étel. Édességként sokszor „grízsmarn” volt kompóttal. Anyám remekül

181 Amikor rendeztem a képeket, feltűnt Jaekstat egyenruháján a nyakában függő német lovagkereszt. Ezt a kitüntetést a háborúban csak különleges bátorságért osztották. Az Interneten felkutattam a lovagkeresztesek listáját (http://www.lexikon-der-wermacht.de) és ott megtaláltam Jeckstat nevét is. Fel van tüntetve, hogy mint a Luftwaffe pilótája szállítógépével 41 ellátási repülést hajtott végre a sztálingrádi katlanba és onnan hozott ki sebesülteket. Feltehetően szüleim nem tudtak erről, mert ha Jeckstatot emlegették később, erről nem esett szó. Az Internetről tudtam meg, hogy Jeckstat 1919-ben született és 1958-ban autóbalesetben halt meg.

408