Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

VI. Szüleim története - Az első emigrációs évek

és a lehetőségekhez mérten változatosan főzött. Amellett a háztartást, mosást, takarítást is egyedül végezte. Bámulatos teljesítmény volt egy olyan asszonytól, aki addig ahhoz volt szokva, hogy cselédek végezzék el ezeket a feladatokat. Még a cipészműhelynek is egy tartópillére volt, mert ő értett legjobban a felsőrészkészítéshez.

A rokonokkal ekkor fénykép is készült a lakásunk előtti utcán. Hátul balról jobbra Galiotti Henci, Holzmann Laci és Irén, aztán apám, Diti és anyám, valamint Babus a kis Vikivel láthatók. Elöl a Holz- mann lányok, Jutka, Kati és Éva, továbbá én és Galiotti Levente állunk.

Az életünk tehát a korábbiakhoz képest egy kissé színesebbé vált, üzletek nyíltak meg, és lehetett vásárolni. Az áruajánlat azonban még mindig nagyon silány volt. Ekkorra azonban Freisingben már két mozi működött a főutcán. Ha esti előadásra mentünk, ezek emlékezetem szerint mindig zsúfoltak voltak. Ezért én általában anyám ölében ülve figyeltem a többnyire fekete-fehér játékfilmeket, akkor nem kellett számomra külön jegyet váltani. Ugylátszik, hogy az első moziélményeimnél főleg az ijesztő és félelmetes jelenetek gyakoroltak maradandó benyomást rám, a négy-öt éves gyerekre. Például egy film Robert és Klara Schumann életéről, amelyben a film végén a férj tébo- lyodásának a jelenetei voltak különösen izgalmasak. Aztán egy korai „Jane Eyre” megfilmesítésre emlékszem, amelyben egy őrült asszonyt tartottak párnázott ajtó mögött egy toronyban bezárva. A filmek további tartalmaira nem emlékszem, csak a fent idézett részletekre.

Anyagi helyzetünk azonban még mindig elég feszült volt, és ezért gyakran volt vita a szüleim között. Apám ugyanis inkább költekező típus volt, aki a bejövő pénzt rögvest kiadta mindenfélére, míg anyám a takarékos fajtához tartozott, aki a pénzt inkább megtakarította volna, hogy aztán egy nagyobb beruházást, vagy más tervet tudjon elvégezni. Emlékszem például, hogy apám egyszer késő este jött haza, a vasútállomásról hozta haza egy lovaskocsi, amely három vadonatúj, nagy, T-alakú cipőprést is hozott. A cipőpréseket Jeckstat révén szerezte, és gyönyörűen festettek, amint kékre lakkozva, csillogva álltak a fal melletti asztalon. Szüleim veszekedtek, az anyám kifogásolta, hogy miért kellett mindjárt hármat venni a drága présekből. Apám azokívül nekem hozott fából faragott és pléhből készített egyszerű játéktárgyakat, egy kereplőre és egy kis cintányér formájú lármázó szerkentyűre emlékszem. Örültem a játékoknak, de egyúttal a lekiismeretemet is furdalta, hogy pénzkiadást okoztam.

Minden vasárnap anyám a freisingi plébániatemplomba vitte Dilit és engem, ahol akkor magyar mise volt, amelyet Poór Bertalan főtisztelendő úr tartott. Ez eléggé unalmas időtöltés volt, különösen egy kisgyerek számára. Nézegettem a freskókat a falakon,

409