Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

vezetőjévé nevezték ki. 1943 augusztusában és 1944 februárjában ismét behívták néhány hétig tartó rövidebb hadiszolgálatra mint tábori postást. Ezt 1944. március 21-én fejezte be és mire másnap hazaért Rimaszombatra, épp megszületett harmadik kislánya, Katalin unokahúgom. Amikor 1944 őszén a front közeledett, Laci október 3-ára bevonulási parancsot kapott Miskolcra140. Akkor azonban a Felvidék már hadműveleti terület volt és a rimaszombati posta-alkalmazottakat is evakuálták. Lacit feleségével, három pici lányával és anyósával szeptember végén mint menekülteket a Dunántúlra, a Balaton mellett fekvő Keszthelyre irányították. Ott Lacit rögtön a helyi postahivatalban alkalmazták és új főnöke „nélkülözhetetiennek” nyilvánította. így Laci megúszta a további katonai szolgálatot és a családjánál maradhatott. Egy lakást is találtak Keszthelyen és 1945 februárjáig ez volt az új otthonuk.

1944 november végén apám végleg megérkezett hozzánk Horvátjárfalura. Miután az összes evakuálandó rendőrcsalád megérkezett a határvidékre, feloszlatta budapesti irodáját és a helyszínen foglalkozott a kitelepítettekkel, akik gondjaira voltak bízva. Járta a falvakat a Duna mentén és felügyelte a rendőrcsaládok elhelyezését és ellátását. Kapcsolatba lépett a helyi járási és megyei hatóságokkal és felkereste a környék befolyásos személyiségeit, akiktől támogatást várhatott a rábízott menekültcsaládok érdekében. Apám másik feladata elől, Hódosy Pál vezérőrnagy és rendőrfőparancsnok melletti beosztása elől, ezek a teendők jó kibúvási lehetőséget adtak, hogy nem kellett a számára erősen ellenszenves fölöttese közelében tartózkodnia Budapesten.

Igen ám, de Hódosy december közepe felé egyszercsak maga is megérkezett Horvátjárfalura, ahol családja már november eleje óta tartózkodott. A következő napokban Hódosy gyűléseket rendezett a környéken tartózkodó rendőrtisztek számára. Ezeken patétikus, náci ideológiával teli szólamokat hangoztatott, melyeknek olyanfajta témái lehettek, hogy: a szovjet gőzhenger az utolsó hónapokban a németek csapásaitól jóformán elvérzett, a német haderő ki fogja verni az oroszokat a magyar területről, hamarosan megindul a nagyméretű német támadás, a szovjet hadsereg akkor biztosan összeomlik, a németek azután bevetik újfajta csodafegyvereiket és megsemmisítik az angolszász ellenséget nyugaton, a végső győzelem már közel van! Ezért a magyaroknak szilárdan ki kell tartaniok német szövetségesük mellett, minden fegyverképes embernek tehát Budapesten van most a helye, „ahol a barrikádokon fogunk harcolni a szovjetek ellen!”141. A jelenlévő rendőrtisztek kételkedve halgatták a vezérőrnagy beszédét, aki legtöbbjüknél úgysem örvendett nagy népszerűségnek (ha egymásközt beszéltek róla, „vörgy”-nek hívták). Már annyi lelkesítő beszédet hallottak az utolsó hónapokban egyre fantasztikusabb biztatásokkal, ígéretekkel és kilátásokkal, melyek aztán füstbe mentek. A Budapestre való visszatérés gondolata, avégből, hogy majd a harcokben résztve- gyenek, nem lelkesítette az ilyen feladatokra ki sem képzett embereket.

140 Ezt és sok más adatot Laci katonakönyvében találtuk meg lányával, Holzmann Katival, 2007 decemberében, amikor Floridában találkoztunk. További életrajzi adatokat Laci okmánygyűjtemében találtunk ugyanakkor.

141 Nővérem, aki Hódosynak egy a szabad ég alatt, egy szekér tetejéről tartott beszédén volt jelen, ezt a mondatot emlékezetéből szószerint így idézte évtizedekkel később.

327