Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

Apámból különben is minden, amit Hódosy tett vagy mondott, ellenszenvet váltott ki. Ez Hódosy figyelmét sem kerülte el, és hasonló érzéseket szült nála apám iránt. Ezekután nem volt csoda, hogy apám parancsot kapott, karácsonyra térjen vissza Budapestre. Ennek persze sem apám, sem anyám nem örült, de a parancs az parancs, nem lehetett mást tenni. Elindulása előtti estén azonban apám a szállásunk külső lépcsőjén lefelé menve elcsúszott egy bejegesedett lépcsőfokon és végigzuhant a lépcsőn. A jobb vállát ficamította ki, nyilván amikor teljes testsúlyával az előrenyújtott karjára esett. A felsőkarcsontja kiugrott a vállizületből és jobb karja erődenül csügött alá. Orvost hívtak és a magyaróvári kórházba vitték a fájdalomtól kiabáló embert. Ott visszahelyezték a felsőkarcsontot a vállizületbe és néhány napra ott tartották. Közben a szovjetek megkerülték Budapestet nyugatról, és mire apám a felkötött karral hazatért (tudtommal karácsony napján), már nem lehetett bejutni a fővárosba, az oroszok gyűrűje bezárult. A történetet apámtól hallottam. így hát a karácsonyt együtt tölthettük. Karácsony előtt apám levelet küldött sógorának, Markóczy Tivadarnak, Budapestre, beszámolt helyzetünkről és megkérte, hogy küldje el fiait, Dodót és Öcsit a lakásunkra (melynek a kulcsát Markóczyéknál hagyta) és karácsonyi ajándékként válasszanak a könyvtárból maguknak könyvet. Tivadar, miután megkapta a levelet, nem engedte el a fiúkat a lakásunkra, hanem azt mondta: „Majd karácsony után visszajön a Tibor bácsi és akkor ő maga fogja odaadni nektek a könyveket.” Persze, ebből aztán nem lett semmi.

A viszony apám és főnöke között egyre jobban megromlott, az egymás elleni utálat fokozódott. Apám, betegállományát kihasználva, minimálisra csökkentette az érintkezést Hódosyval. A karácsonyi napok tehát nálunk békésen teltek, míg a körülzárt Budapesten most már fokozott erővel folyt a szovjet csapatok támadása. Ugyanakkor, a nyugad fronton, a németek utolsó nagy offenzívája folyt az Ardennekben, amely azonban néhány nap után összeomlott. December 29-én pedig Horvátjárfalun csendben megünnepelte kis családunk Did tizennegyedik születésnapját. Szilveszterkor nagy lövöldözés riasztott fel éjfélkor. A csendes faluban mintha elszabadult volna a pokol, puskák, pisztolyok, torkolattüze villant fel minden oldalon. Anyám mondta nekem később, hogy ő első ijedtségében azt hitte, megjelentek az oroszok a faluban. A rettenetes lármára mindenki kiszaladt az utcára és akkor látták, hogy a német katonák lövöldöztek a levegőbe. A náluk szokásos szilveszteri tűzijátékot helyettesítették a kézifegyvereik elsütö- getésével. A magyaroknál ilyen szokás nem volt, ők családi körben szoktak szilveszterezni, tűzijátékok és lárma nélkül.

Januárban apám válla lassan rendbejött, azonban bal lábszára kezdett el fájni és az orvos trombózist állapított meg. Egy vérrög keletkezhetett a vállficamításnál megsérült Ízületben és az a lábába vándorolt és ott okozta nyilván a fájdalmat. Fekvést rendelt el az orvos, apám azonban, ha bicegve is, bejárt az irodájába a községházára. A szolgálati érintkezésekben azonban a Hódosy és az apám közti viszony teljesen elmérgesedett. Főnöke sértegetéseit és piszkálódásait egyre nehezebben bírta apám. A légkör köztük egyre feszültebb lett. Amikor Hódosy egyszer a fogalmazói kar rendőrtisztjeit „közigazgatási hulláknak” nevezte, betelt a pohár. Apám dúlt-fúlt a méregtől. Hosszan fontol328