Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

Ez minden, amit apám a három és fél hónapig tartó beosztásáról a politikai rendőrségnél feljegyzett. Meglepő, hogy apám szerint Nagy Valér csak rövid ideig volt a politikai rendőrség vezetője, és ő utána apám foglalta el helyét. Meglepő azért is, mert a témával foglalkozó és számomra hozzáférhető források csak Nagy Valért emk'tik, mint Hain utódját.

Nincs okom kételkedni apám feljegyzésének valóságtartalmában, ha ő úgy írja, akkor valószínűleg úgy is volt. Magyarországon az 1970-es években nagy számban jelentek meg a kérdéses korszakkal (és azon belül a rendőrséggel is) foglalkozó politikai és történelmi könyvek. A releváns szakirodalmat érdeklődéssel böngésztem, de feltűnt, hogy sehol nem történt apámról említés128. Ez számomra csak azt jelentheti, hogy a szerzők az apám vezetése (illetve helyettes vezetése) alatt álló politikai rendőrségnek, a kérdéses alatti három és fél hónapi időszakban (1944. július 1. és október 15. között), semmilyen törvényellenes magatartást nem tudtak felróni, sőt nyilvánvalóan a látványos baloldal elleni akciók is elmaradtak.

Apám 1964-ben bekövetkezett halála után sokszor sajnáltam, hogy nem kérdeztem ki őt részletesesbben erről a korszakról. Nyomasztott, hogy 1944 nyarán-őszén betöltött befolyásos tisztségében és ebben a beosztásban folytatott tevékenységéről keveset tudtam és elmúlasztottam apámtól, tehát első kézből, tájékozódni.

Másrészt meg vagyok győződve, hogy a kommunista pártállam negyven éves korszakában az 1945 előtti rendőrséggel foglalkozó szakirodalom apám nevét nem hallgatta volna el, ha az általa vagy beosztottai által elkövetett bármilyen jelentéktelen kommunistaellenes vagy zsidóellenes cselekedetet tudtak volna találni. Ilyen esetben a témával foglalkozó szerzők természetesen nem csak megnevezték volna apámat, hanem inkább kidomborították volna szerepét. Számomra ez csak azt jelentheti, hogy az ő vezetése alatt nem fordultak elő dolgok, amelyek még a kommunisták szélsőséges szempontjából is bármely csekély elmarasztalásra okot szolgáltattak volna. Nekem ez igen megnyugtató érzés. Apám megjegyzéseiből, amiket negyven-ötven évvel ezelőtt erről az időről és akkori beosztásáról tett, csak az maradt emlékezetemben, hogy szerinte a feladata a kommunisták és a nyilasok fékentartása volt. És hozzátette, hogy „a nyilasok akkor több bajt okoztak, mint a kommunisták”. Ezzel befejezem ezt a témát, mert adatok híján csak feltételezésekre tudnám alapozni további mondanivalómat. Azonban a kommunistákkal is voltak problémák. Ok akkor „Békepárt” néven működtek az illegalitásban. Az ő kezdeményezésükre alakult meg 1944 májusában a „Magyar Front” mint antifasiszta tömörülés, amelyhez más baloldali pártok is társultak. Ezek szabotázsakciókat és merényleteket hajtottak végre a német megszállók és a magyar hatóságok ellen. Apám is kapott 1944 szeptemberében egy fenyegető levezőlapot, amelyben tarkólövést ígértek neki.

128 Viszont hosszasan és nagy részletességgel foglalkoznak a szerzők Sombor (Schweinitzer) József és Hain Péter személyével és tevékenységével. Nagy Valért csak röviden említik és egy kivételtől eltekintve (lásd a 126. lábjegyzetet) nem számolnak be tevékenységéről.

308