Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
Hogy ezt kommunisták gyártották, arra utal az „elvtárs” megszólítás és a kézzel a lapra rajzolt sarló-kalapács jel. Apám nem hagyta zavartatni magát, folytatta tovább a szolgálatát. Ezidőtájt készült apámról az itt látható igazolványkép. Ara U fiit*. Tisztelt divtára ! Miután közeledik a leszámolás órája saját ér«* LEVELEZŐLAP : jUNfe? CARTE jflHMKl LP-7-81 ;4sSi Lábon felszólítJuk,hogy haladéktalanul táTozzék hír» tálától,aert máskülönben erre úgyis mi fogjuk ösztökélni természetesen tarkó-lövéssel.pr. Torma Tibor elvtársnak Tudjuk az ellenünk irányuló tevékenységét,is|jelenleg rendőrtanácaos merjük egyéniségét,tehát nincs értelme annak,hogy to : i ................................. vábbra is helyén maradjon.Közeljövőben majd e témáró Feladó- ■agy®1 Front Bpest. Budape st VII., személyesen fogunk beszólni 1 ~ . Elvtársi üdvözlettel: ...................i3'' "‘Wfrr- r •"„J . l"Cfc/ b.ezjp. Lássuk most, mi történt közben a családunkkal. Anyám Ditivel és velem sok időt töltött Adonyban, ott apám csak nagyon ritkán tudott meglátogatni bennünket. A Sáncpusztán a nyári munkák szabályosan folytak. Ezeket Králl Pista, a két orosz hadifogoly és a felfogadott munkások végezték. Sok munka akadt az aratás alatt. A termés a kivételesen jó időjárás miatt bőséges, az állatállomány egészséges volt és szépen gyarapodott. Diti mesélte, hogy sokszor megfigyelték a Budapest felé haladó angol-amerikai bombázókötelékeket, melyek érkezését a levegőt rezegtető, egyre erősödő zúgás jelezte. Rendszerint több száz bombázó repült szabályos formációkban, egyik raj a másik után, hosszú sorozatban. A napfényben mint csillogó ezüstös pontok vonultak méltóságteljesen, nagy magasságban az égen. A magyar vidék fölött, távol a városoktól, jóformán nem kellett tartaniuk légelhárító ágyúktól, vonulásukat rendszerint semmi nem zavarta. Néha azonban feltűntek német vagy magyar vadászgépek és légi harcok fejlődtek ki köztük és a bombázókat kísérő amerikai vadászgépek között. Egyszer előfordult, mesélte Diti, hogy a Sáncpusztától nem messze zuhant le egy amerikai vadászgép, amelyből, mint a felnyíló ejtőernyő mutatta, a pilóta előzőleg kiugrott. Erre az egész környékről a parasztok vasvillával, kaszával a kezükben rohantak a baleset színhelyére. Mikor visszajöttek, mesélték, hogy a pilótát nem bántották, mert mire odaértek a csendőrök már elfogták és egy kocsin hamarosan elszállították. Ezen a nyáron, budapesti tartózkodásaik alatt, szüleim eleven társasági életet éltek. Estélyek, vacsorák, színházelőadások váltották egymást. Ha nálunk volt vacsora, gyakran voltak jelen anyám nővérei férjeikkel, Boriska és Tivadar, Margit és Zoli, továbbá a már említett Olaszi testvérek feleségeikkel, továbbá más ismerősök, mint pl. dr. Király Imre, egy nőgyógyász, és felesége Amália. Az Olasziak közben nagy támogatóivá váltak 309
