Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
Egyszer azonban a kocsizásnál baj is történt. Apám mesélte, hogy a nyár folyamán Pista egyszer várt minket az állomáson, és közben leitta magát a szemközti kocsmában. Mire anyámmal és Ditivel megérkeztünk, Pista már erősen dülöngélve köszöntött minket. Anyám látta a helyzetet, megszidta Pistát, és figyelmeztette, hogy óvatosan hajtson. Ez azonban nem használt, egy kanyarban Pista túl gyorsan hajtotta a lovakat, a hintó felborult és mi mindnyájan kipottyantunk. Szerencsénkre baj nem történt, egyikünk sem sérült meg, vagy ütötte meg magát komolyan. De az ijedtség, hogy könnyen történhetett volna valami baj, nagy volt. Amikor anyám másnap telefonon elmondta apámnak a történetet, az rögtön szolgálati autójával lejött a Sáncpusztára, és a közben kijózanodott Pistának alaposan „megmosta a fejét”. Nem is fordult elő többé semmi hasonló, Pista ezentúl mindig józan volt. A következő képeken a tenyészállatok közül lehet egynéhányat látni. Yorkshire-i és mangalica sertések az istálló előtt lakmároznak és túrják a földet, miközben Din és Öcsi figyeli őket. A legelői látható hatalmas disznó a „Béni” sertéskan lehet. Baloldalt meg Öcsi, Boriska és Diti etetnek egy csapat kiscsirkét. A kép hátterében a házat látjuk tiszta, bevakolt falakkal és felújított tetővel, ugyanis a tatarozást itt kezdték, míg az istállót csak a következő nyáron újították fel. A munkáscsapat is bővült néhány emberrel. Egy szép napon apám beállított két ukrán hadifogollyal, „Anti”-val és „Józsi”-val (vezetéknevüket nem ismerem), akiket egy táborból váltott ki, mezőgazdasági munkákra. A sáncpusztai személyzet megcsodálta őket, de beszélgetni nem nagyon tudtak, hiszen a jövevények nem értettek még magyar nyelven. Eleinte mutogatással érintkeztek, de Králl Pista hamarosan munkára fogta őket, amit a két ukrán készségesen elvégzett, hiszen hazájukban is földműveléssel és állatgondozással foglalkoztak. A házban a személyzeti részben kaptak szállást, és szüleim ellátták őket ruhával. Krállékkal és a többi munkással étkeztek, és hamarosan beilleszkedtek új környezetükbe. Mindketten gyorsan tanultak magyarul, az év végére már jól beszélték a nyelvet. 1943 áprilisában a család elkezdte beszerezni a szülők és nagyszülők születési anyakönyvi kivonatait, illetve kereszdeveleit. Az 1939-es IV. törvénycikk (az ún. második zsidótörvény) szerint ugyanis csak nemzsidó származású személyeket fogalkoztattak 287
