Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
köztisztviselőként. Annak ellenére, hogy ezt az előírást Keresztes-Fischer Ferenc, a belügyminiszter utasítására addig csak újonnan felveendő személyekre alkalmazták, apám és sógora dr. Markóczy Tivadar fel akartak készülni arra az esetre, hogy a nemzsidó származást kelljen bizonyítaniuk (a rendőrségnél ez akkor nem volt még időszerű, léteztek ugyanis zsidók mind a tiszti, mind a legénységi állományban). Zsidónak az számított, akinek mindkét szülője, vagy legalább két nagyszülője volt zsidó (ezt a szabályt a Németországban 1934-ben kibocsájtott ún. „Nürnbergi Faji Törvények”-ből vette át 1939-ben Imrédy miniszterelnök az ún. 2. zsidótörvénybe). A származási igazolást érdekes módon két nagybátyám, dr. Tóth Zoltán (az ügyvéd és gyáros) és Schäffler Mátyás (a bankigazgató), szorgalmazta, akik nem lévén állami hivatalnokok, legkevésbbé várhatták, hogy származási igazolást kelljen bemutatniuk. Az ő szakmáikban ugyanis 6 %-os volt a zsidók kvótája. Nagy volt hát a meglepetés, amikor 1943 áprilisában nagyanyám keresztlevelét beszerezték és felfedezték, hogy mint törvénytelen, latinul ,,illegit(ima)” gyerek jött a világra, és hogy apjáról nem történik említés az okmányban. Erről eddig senki sem tudott semmit, nyilvánvalóan nagyanyám maga sem. A mellékelt okmánnyal Zoli és Mátyás nagybátyáim rohantak a lakásunkra és elkezdték faggatni nagymamát, hogy ki volt, mi volt az apja és mit tud róla? Nagyanyám meg volt lepve, hiszen, mint mondta, maga sem tudta, hogy szülei nem voltak megházasodva. így hát azt hajtogatta, amit anyjától hallott, ugyanis tudomása szerint apja, Badal János Vilmos, aki katona volt, a boszniai okkupáció hadműveletei során 1878-ban eltűnt. így mesélte neki kisgyerekkorában édesanyja, Badal Terézia. Hogy nem voltak megházasodva, arról nem volt tudomása. Diti mesélte nekem, hogy a két vő nem hagyta annyiban és tovább faggatták nagymamát, míg anyám véget nem vetett a vallatásnak azzal a megállapítással, hogy az újonnan felmerült okmány legfeljebb azt jelentheti, hogy a kétséges nagyszülő származását nem tudják bizonyítani, és hogy az — ezek szerint ugyan nem valszínű — de zsidó is lehetett. Ez azonban nem ütköznék a törvénybe, hiszen ott csak az számított zsidónak, akinek két nagyszülője volt zsidó. Ezért ne izgassák fel magukat és hagyják békében nagymamát, az úgysem tud felvilágosítást adni. Erre a két vő duzzogva elvonult. Keresztlevél Alulboll »zennel hlralalown bizonyltom, hogy a budapesti VUL kot. Szi lóüoból fKrr<ij*B római kaiollku* pMtoma k*r*«toltok pnyalfipyva.-f^. tótol v/c<Japtán aiÁtál.púét a Icóvelkvzók uózzerinl foglaltainak i /fri *B»m /rs? li a sdfeMaiet nauma* //Ls í Ss ■/& a uaa&Mo«M4o lobótclino« /Jé Jr / * Sr ^ i Zm.. | 1« | loímr lörrtnTo* miniMw *.<■*«lm- !<■> I i n«M- 4«t»<on> M Koktóekoiy. .0—«. «IVrfo. coo a to «4 fosa« te»^ se totíbolyo A nor., rnlKma 4M« m mü«U. couLSs A twauMto wt, hit ‘'A.-:ftí loooll , v C f-UM...... 288
