Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

temetőben. Festőtársai, növendékei, barátai és Nagybánya elöljárói kísérték el utolsó útján. A mellékelt képen látjuk a sír előtt középen barátját és festőtársát Réti Istvánt86, aki a mellette álló fekete fátyolos özvegyet, Thorma Jánosné Kiss Margitot támogatja. Mögöttük baloldalt áll Manu Gheorge, a Festőiskola új román vezetője, továbbá Kováts Ferenc és Csizér Lilla egykori növendékek.

Az özvegy 1938-ban elköltözött Nagybányáról, vissza Magyarországra, Budapestre. Anyagi körülményei szűkösek voltak, Thorma János hagyatékának, képeinek, vázlatainak az eladogatásából élt. Szüleim ismét találkoztak ekkor vele. Budapesten nagy lakást bérelt, melynek szobáit albérletbe adta ki, többnyire a Képzőművészeti Főiskola diákjainak. Ezt 1974-ben mondta el nekem, amikor először találkoztunk Nagybányán, ahol akkor lakott.

Murádinjenő művészettörténész és Thorma-kutató szerint, a festőművész hagyatékában 125 olajfestményt és 330 rajzot, illetve vázlatot írtak össze. Ennek többszöröse került még életében vásárlók birtokába. Kiállításokon, vagy közvetlen műtermében vették meg képeit. Szakértők 1997-ben 425 olajfestményt írtak össze egy alkotásjegyzékben, műveinek teljes számát azonban nem ismerjük. Murádin írja, hogy a művész özvegye félkész dolgokat is eladott. „Thormáné Kiss Margit ezeket aláírta, mi több, Thorma-manírjában festett saját képeit gyakran elhunyt férje nevén forgalmazta.“87 Hogy ez a súlyos vád igaz-e, nem tudom, de gondolom ide tartozik a megemlítése, ha Thormáné további sorsával foglalkozunk.

Thormáné Kiss Margit férje emlékét ébren akarta tartani, és nagy energiával látott hozzá műveinek kiállításainak megrendezéséhez. így pl. 1938-ban a „Talpra magyar!”-t és Thorma több más képét kiállították a Téli Tárlaton a budapesti Műcsarnokban. Ugyanabban az évben Thorma János-emlékkiállítást rendeztek Erdélyben Nagybányán és Kolozsvárott. 1939-ben egy további nagyszabású emlékkiállítás volt Budapesten, a Nemzeti Szalonban. 1940-ben Kiskunhalas, a festőművész szülővárosa 10.000 pengőért megvette az özvegytől a „Talpra magyar!“-t és a városháza gyűléstermében helyezték el. Az ünnepélyes eseményről a helyi sajtó (Kunsági Napló, Halasi Újság) a követke86 Réti István az már idézett „A nagybányai művésztelep” című könyvének 96. lapján így emlékezik meg Thorma János festőtársáról és barátjáról:

„Kevés magyar művész indult útjára hasonló erővel mint ő. Nagyobb, tisztább értékakarattal pedig senki. Küzdelmét a legmagasabb művészi célokért, nehéz anyagi körülmények közt kellett megvívnia Nagybánya távolából és majdnem ötven évi magára hagyatott küzdelem ideje alatt: vajon kinek jutott eszébe csak egyszer is a gondolat, valamely képességeihez illő feladattal elejébe menni?! A magyar közönség, amennyiben egy művész sorsára felfigyelni ideje akadt, a lelkiismeret egy rezdülése nélkül, közönnyel nézte, amint a gladiátor a porondon vérezve összeesik. A művész hivatása rabszolgasors: recipe ferrum.“

87 THORMA (képeskötet), Bay Miklós, Boros Judit, Murádin Jenő, Körmendi Galéria, Budapest, 1997,44. lap.

256