Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
Én aztán megmagyaráztam olyan világosan s érthetően a „kerületek felelősségét”, hogy a terem falai is elsápadtak belé. Tetemre hívtam az egyházkerületet azért a bölcs előrelátásért, amivel a nagy Szilády Áront megkínozták, megalázták s az iskolai alapítványokat refundáltatták; ezzel fölmérheteden károkat okoztak, mert a refundált alapítványok az utolsó fillérig elvesztek éppen a kerület felelőssége s felsőbbrendű „bölcsessége” folytán. — Kérdem most a kerülettől, hogy amikor balul ütött ki a bölcsesség, amikor felelnie kellene az intézkedésekért, ki az a kerület? Ugye, egyszerűen elszökik mindenki a felelősség elől, s még arra sem akad „kerület”, hogy ilyen szörnyű baklövésért valaki csak a sajnálkozását is kifejezte, s halála után adózzék tisztelettel a meghajszolt Szilády Áronnak, aki bölcsebb előrelátással volt egymaga fölruházva, mint az egész egyházkerület püspökével, espereseivel s minden tanácsosával. Hiszen annyi év után csak most jutott bennem szóhoz a meghajszolt Szilády Áron s a megkárosított egyház, iskola s a sok szegény diák, aki támaszát veszítette az úgy nevezett „egyházkerület” felsőbbrendű látása, ítélete s bölcsessége miatt! Tudom, hogy ezek a falak az én szavaimat többé vissza nem verik, mert nem adnak alkalmat, hogy itt az egyházamat képviseljem, azért ha jóvá nem teheti is a kerület szörnyű tévedését, de elégtételt adok Szilády emlékének azzal, hogy a kerületet, ezt a „felelős” magasrendű kormányzótestületet tetemre hívom, s úgy bánok vele, mint a szennyező macskával szokás; s bizony én, ha tetszik, ha nem, de beleverem a felelős kerület orrát abba a szennybe, amibe belefojtották a nagy Szilády Áront. Csakugyan teljesült a látásom, mert úgy megirtózott tőlem a kerület, s úgy fölháborodott a hangon, hogy többé nem is bíztak meg semmivel. A sok küzdelemmel fölépített gyönyörű iskolán nem látható semmiféle egykorú emléktábla, amely építésének emlékét s alkotója nevét megörökítené, pedig annak minden téglájához Szilády emléke tapad, s ha elnémul az emberi emlékezés, a kövek kiáltják Szilády Áron nevét. Ez a jeltelenség jellemzi talán legjobban, s bizonyítja, hogy nem gondolt soha a maga dicsőségére, nem kevélykedett alkotásával, nem kívánt belevésődni az emberi emlékezetbe, hanem minden erejével, szolgálatával, alkotásával Istennek adta a hálát s a dicsőséget; de maga rejtetten kívánt maradni, mintha csak Mózes imáját élné: „a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!” (Zsolt 90,17) Képviselőség Az a nagy ragaszkodás és bizalom, amivel Szüádyt a közönséges sorsú halasi nép a halasi katedrába ültette, nem állt meg, hanem az első lehetőség idején, amikor az önkényuralom engedett, s a császár az alkotmányos kormányzáshoz vissza akart térni, megengedte, hogy a letiport nemzet ne csak hallassa szavát, s a képviselőválasztást megejtse, a halasi nép nagy ragaszkodással Szilády Áront küldte föl követnek az országgyűlésre. Magát a választás lefolyását nem ismerem, csak azt tudom, hogy a vágy nem benne fakadt, hanem az a nép óhajának a spontán megnyilatkozása volt. Úgy tudom, hogy amikor az első választása volt 1865-ben, ekkor nem is volt ellenjelöltje Halasnak.65 A követválasztás abban az időben hároméves megbízással járt. Képviselőségéről keveset beszélt, mint általában minden dolgáról. Maga nem hozta elő, csak ha úgy beszélgetés 65 Szilády Áron 507 szavazatot, Polányi István gimnáziumi tanár 108 szavazatot kapott. (Lásd: Gszelmann Ádám - Országgyűlési képviselőválasztások Kiskunhalason 1848-1945. In: Ö. Kovács József- Szakái Aurél szerk.: Kiskunhalas története 3. 2005.783.) 60
