Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Befejezés
— Az igazi klasszikusokat Bendegúz ismerned kell, mert másként igazán művelt ember nem lehetsz. Ezek mélyítik el az ember látását, amellett igazi gyönyörűséget nyújtanak. Nagyon nehezen adta ki kezéből a gyönyörű könyvet. Végre számot ragasztott rá Babyka s bejegyzés után félretette addig, amíg a polcra visszakerül. Következett a második könyv. Az Dante Divina Comédiája volt. Azt is akkor vette, de még előbb, amikor még nem kellett megkoplalni az árát. — Nézzétek, hogy meglátszik a könyv kiállításán a hozzá fűzött nemzeti kegyelet! Ez a könyv már akkor megteremtette az olasz egységet, amikor még senki álmodni sem mert róla. Következett egy kicsiny, tábla nélküli magyar könyv. Félve adom át, mert éreztem, hogy nem odavaló. — Ugye, megmondtam, hogy ne takarítsatok — szólt ingerülten — mert a ti takarítástok csak összezavarás. Megcsináljátok a rendet, hogy aztán az embert a guta megüsse! Való is a ti kezetekbe könyv! Bizony idő tellett abban is, hogy fölindulásából lecsendesüljön. — Érdekes ám — szólalt meg végre — ennek a könyvnek a históriája. Ez unikum. Mikor halasi pappá lettem, nemsokára úrvacsorát vittem az Öreg Fésűsnek, akit csak úgy hívtak mestersége után: burgyán. Szép, tiszta ágyban találtam, s tele volt régi könyvekkel rakva a dunnája, majd egész halommal láttam a gerenda alatt és ládája tetején is a sok régi könyvet. Nem vitt rá a lelkem, hogy ez alkalommal a könyvei sorsáról érdeklődjem, vagy éppen átkutassam, gondoltam, hogy örökösétől majd megszerzem, akár pénzért, akár egyébért. Meghagytam aztán a kántoromnak, hogy az öreg burgyánt szemmel tartsa. Akkor képviselősködtem, s vasút nem volt, hogy temetésére megjöhessek, s ha eltakarítják, amíg odaleszek, hát a könyveit prédára ne engedje. Mire aztán megjöttem Pestről, akkorra meghalt az öreg burgyán, de a könyveinek is nyoma veszett. Résen állt pedig a kántor, de még csak mutatót sem tudott megszerezni belőlük. Egy lánya volt csak az öreg burgyánnak, valami Paprikáné. Hivatom aztán nyomban a vejét, s be is jön Paprika. Mondom neki: Paprika István uram, hová lettek az öreg burgyán könyvei? Paprika uram ötölt-hatolt, végre is azt mondja, hogy ő nem tudja, alighanem még életében elajándékozta, mert hát emlékül mindenki azt kért tőle, aki csak betegségében meglátogatta. Láttam, hogy Paprika uram hazudik, azért aztán valahányszor csak elébem került, mindig tudakoztam a könyvek után s más, más oldalon fogtam, a kérdést, de csak nem tudott az az öreg burgyán könyveiről számot adni. Az öreg burgyán sok nyavalyának volt az ismerője, s még a veszett kutyaharapását is gyógyította a hiedelem szerint. A tudományát örökölte a veje is, amint hallottam. Abban az időben még az egyszerű emberek hittek az ilyen kuruzslóknak, bűbájos mesterkedéseiknek, mert az orvosi tudomány is csak éppen tapogatózott. Az igézés, a szemverés pedig még akkor uralkodó népbetegség volt. Paprika sokszor megfordult előttem, ha funerátor162, vagy násznagy volt. Megintettem néha, hogy hagyjon föl az ilyen mesterkedésekkel, azt állította azonban előttem, hogy az ipa ráhagyta a tudományát, de azt a világért nem árulta volna el, ahogyan gyógyít. Egyszer aztán, de úgy 30-40 évre a történet után, amikor Paprika uram vénülő fejjel özvegyen maradt, mint a vénember szokott tenni, amikor fiatalabb életbe kapaszkodik, házasodni akarván bejön hozzám s nagy alázatosan, szégyenlősen jelenti házasulási szándékát, amit temérdek mentegetődzés előzött meg, s kéri a segítségemet, mert valami okirata hibázott neki. Nézek rá hosszasan, szótlanul, ami szörnyen 162 Temetkezési vállalkozó, temetkezést szervező. 275
