Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
SZILÁDY ÁRONRÓL Diákévei Az a puszta tény, hogy Szilády Áron 25 éves korában apjának, a nagy tekintélyű Szilády Lászlónak az örökébe jutott, éppen Szász Károllyal szemben, megérdemli, hogy eltűnődjünk rajta. A nagy papok ezt rosszallással fogadták, s megtettek minden tőlük telhetőt, hogy a választást megsemmisítsék. Az egyházi életet irányító nagy papok ösztönösen megérezték, hogy olyan erőt jelent a nagy pozícióba jutott ifjú pap, akit nem tudnak soha szándékuk hámjába fogva szolgálatukba hajtani. Mert Szilády Áron mire halasi pappá lett, kinőtt közülük, s olyan elismerten nagy ember volt, hogy rajta már a halasi papság semmit nem emelt. A magukat nagynak képzelő papok megijedtek Szilády valóságos nagyságától. Szilády Áron rendkívüli szellemi képessége s kitűnősége már gyermekkorában meglátszott. Erezte rajta elsőben az édesapja, aki maga is nagy szellemi erejű ember volt, s meglátta fia gyermekkori fölcsillanásait. Megcsodálta a tanítója, amikor észrevette, hogy írni-olvasni megtanult négyéves korában. Majd a halasi iskola tanárai, amikor kitűnő nyelvérzékét megtapasztalták. Azokban az időkben még a latin nyelv tanítása volt a legfontosabb tárgy, s latinórákon a tanár ékessége az volt, ha diákjaival latinul társaloghatott. Természetesen szűkre szabott határokban, megszokott mondatok ismételgetése volt a „beszélgetés” a tanár s tanítványai közt, de Szilády Áron, mint halasi diák, már olyan tökéletességre vitte latin tudományát, s olyan nagy szókinccsel rendelkezett, hogy a tanárai kerültek zavarba latinórákon, ha vele társalogtak. Mikor a felső osztályokat Nagykőrösön végezte, akkor már éppen nyelvi jelességei folytán egyszerűen megbámulták a tanárai. Pedig Szilády éppen akkor volt körösi diák19, amikor Nagykőrösnek „híres” tanári kara volt. Arany János szeme is megakadt Sziládyn, különösen nagy szeretettel is foglalkozott vele, s már ott kezdődött köztük a mély szeretet és barátság, ami Arany János haláláig tartott. Arany Jánosnak Sziládyhoz intézett tizenhét levele volt a kezemben, amikor Szilády halála után rendezgettem irattárát, s meghatva olvastam a nagy költő mély megbecsülését, ragaszkodását egykori kedves tanítványához s nagyra becsült barátjához. Egyik levelében Arany utal is arra a boldog fölfedezésre, hogy mint gyermek ifjúban ő már a későbbi idők komoly tudású, nagy emberét megláthatta. Szilády is mély megbecsüléssel emlékezett meg előttem is Aranyjános emberi jóságáról s arról a kedves, egyszerű, természetes modoráról, amiben az a nagy ember el tudta takarni mindenki előtt kivételes nagyságát. Szilády azt mondta nekem Arany Jánosról, hogy szinte a fizikai fájdalom látszott az arcán, ha valaki szemében csak célzást is tett szellemi nagyságáról, vagy hódolt előtte. Ez a magatartása Arany Jánosnak nagyon megfoghatta Sziládyt is, mert ő is valósággal belefojtotta az emberekbe a szót, ha csak célzást is tett valaki az iránta érzett nagyrabecsülésére, s beszélni kezdett tiszteletéről, vagy éppen hódolásáról. Szilády körösi diákéletére kedvesen emlékezett. Társait nagyon szerette. Tanárairól nagy megbecsüléssel beszélt, különösen Arany Jánosról és Losonczyról20, de háziasszonyáról is, aki diáktanyát tartott, s nagyon számon tartotta neveltjeit, egyik-másik fiára igen büszke is volt. 19 1851 és 1853 között. 20 Losonczy László (1812-1879) költő, nagykőrösi tanár. 25
