Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
Amikor VIII. osztályos volt, akkor látogatta meg Ferenc József Kecskemétet21, ahol a város mély hódolattal rendezte meg a császár fogadtatását. Sokan átmentek Nagykőrösről is a császár látására. Szilády is átment a diáktársaival, de a háziasszonya is. A diadalkapukon a császár jelmondata ékeskedett: „Viribus unitis”22. Visszatérve az öreg tudákos háziasszonyuk napokig a kecskeméti ünnepségeken látottakat beszélte. Minden szép volt, csak azt az egyet nem tudta megérteni, a „deákul tudó” asszony, aki végtelenül szeretett latin szavakat beszédjébe elegyíteni, hogy mi az a „Vribs Nitis”, mert ő szegény a császár jelmondatát így olvasta. A körösi diákok átvették az asszony fontoskodó szavait, s mulattak rajta. Néha, ha úgy a tudható bölcsességnél nagyobb fogalmakkal cipekedett valaki, Sziládyból a körösi diák kacagott föl, amikor mondta: „Vribs Nitis!” Tizenhét évét sem töltötte be, amikor Debrecenben találjuk a teológián23. Az első hetek benyomásait tükröző egyik levele van a kezemben, amit Hoffer Endre barátjának írt, akivel nagyon meleg baráti viszonyban volt, s a legintimebb benyomásait közli benne. Hoffer Endrével Halason már iskolatársak voltak, majd együtt mentek Nagykőrösre. Hoffer Endre azonban az akkor még Kecskeméten levő teológiára ment, s így útjaik elváltak, de írásban mindig vágyakoztak egymásért. Mind a két ifjúnak nagy tervei voltak, s külföldre igyekeztek. Szilády is Németországba vágyott menni, a göttingai24 egyetemre, Hoffer pedig Haliéba. írja barátjának, hogy szorgalmasan tanulja a francia nyelvet. De arról is beszámol hamarosan, hogy Sztambulba is vágyakozik, s barátjának arabs betűkkel ír is egy félsomyi szöveget török nyelven. A levelekből érzik, hogy Sziládyt mély vágyak feszítik, s tudásszomját Debrecen nem tudja kielégíteni. Egyik levele egészen megható, amint barátja után vágyakozik. Ezt írja: „Nem halasztóm tovább adott ígéretem beváltását, hiszen már egy hete in- nen-onnan, hogy megérkeztem. Hála Istennek szerencsésen, írnivaló tárgy ugyan négy-öt napi itdétem alatt nem igen merült fel... Eszerint nem sok volna, amiről írhatnék, s levelem a papíron s bötün kívül nem is igen foglalhatna egyebet magába, de minthogy megígértem, s te átengeded e részben az elsőséget, úgy ahogy tudom, megírom első levelemet is. Különben meg úgy hiszem, érzeni s gondolkodni tudó embert tárgyhiány nem szolgálhat mentségül levélírói hanyagsága palástolására, mennyivel kevésbé van, s lehet erre szükség két egymás iránt így érző barát közt, mint amilyeneknek ismerjük egymást. Igaz, hogy egy harmadik rendesen jóízűt szokott mosolyogni az efféle leveleken, ma már megesik néha éppen az is, kinek intézve vannak, s ezért tán jó s ajánlatos is némi részben óvakodva bánni az embernek érzelmeivel; nekem azonban jólesik barátom előtt, mint te vagy, gondolataimat, s érzelmeimet sem titkolni. Talán van olyan ember, ki ezt legbizalmasabb barátjától is szégyelh! Hiszen nagyon szép, kinek a teremtő oly kemény szívet adott, hogy legmelegebb érzelmek sem tudják azt sebesebb lüktetésre rángatni, hanem az ilyen húsdarabokért aztán persze, hogy nem adnám az enyimet. Különben elég is lesz most az egyszer ebből ennyi. Én is úgy jártam most, mint, ha jól emlékszem Nagy Sándor, mikor Halason tanultunk. Egyszer jó hatot csapott a boldogult korrektor a hátuljára. O előre föltette magában, hogy nem fog sírni, s becsületesen meg is tartotta fogadását, mert szisszenés nélkül állta ki a hatot, s egész komoly képpel helyre ült. Egyszer azonban jó öt vagy tíz perc múlva a padban, midőn már mindenki elfelejtkezett az inzultusról, Sándor fülbehasító hangon ordította el magát, és majd fél óra hosszáig bömbölt. Én is az itt elmondottakra Kecskeméten létemkor 21 Szilády 1851 és 1853 között tanult Nagykőrösön. A császár 1857. május 24-én járt Kecskeméten. Szilády ekkor már Konstantinápolyban volt. 22 Egyesült erővel! I. Ferenc József jelmondata. 23 1853-ban. 24 Göttingen, város Németországban, Alsó-Szászországban. 26
