Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
templomi gyülekezetből hatan mentek ki, a többi bent maradt. Ezeknek a feltűnő kivonulása érezhető hatást gyakorolt mindenkire, s így reám is. Azt, hogy Dózsa szándéka kudarcba fulladt, mert ő mindenkit kivonulásra ingerelt, arról győzött meg, hogy a mesterséges izgatásnak még nincs mindenkire kiható ereje, de a Kuczó Panni néni megbolondítása már mélyen hatott, mert addig személyem iránti mély ragaszkodását éreztem mindig; s ím, ez az együgyű lélek már megzavarodott, ez már meg botránkozott, itt már a méreg hatott. A kivonulást megvártam a szószéken, s időt engedtem, hogy mindenkinek, aki még akar menni, mehessen. Csak amikor már az izgalom elült, akkor kezdtem meg az imádkozást, majd a prédikációt. Meg tudtam őrizni nyugalmamat, s higgadtan mondtam meg a gyülekezetnek, ami itt történt. Szilády Áron nagyságáról világosítottam föl azokat, akiknek látóhatárát csak a szomszédja házfala s kerítése korlátozza. Megmondtam őszintén az ellene indított aljas hajszát, ami egyedül azért van, mert az ország református papjainak a legnagyobb alakja Szilády Áron, akinél még soha nem volt nagyobb tudású embere az egyháznak 400 év alatt. Erre a kijelentésemre Kun Bertalan főhadnagy fölállt, s tüntetőén kivonult a templomból, mert mint később megtudtam, azért háborodott föl, mert az ő öregapja Kun Bertalan püspök volt; s ezt a szellemóriást (Szilády Áront) hitvány féregemberek, hivatali polcokon ülő törpelelkek, „holmi esperesek” támadják világosan is láthatóan azért, hogy az ország egyik legnagyobb papi javadalmának a birtokába jussanak. Az én üldöztetésem is azért történt, mert Sziládyt védelmeztem; s az a botrány, ami aljas lelkekből táplálkozik, azért történik, hogy Sziládyt kényszernyugdíjba tétessék. Fölhívtam a gyülekezet figyelmét a tervszerű, gonosz hazugságokra, aljasságokra; s kértem, hogy nagy hírű, nagy értelmű ősz papunkat védje meg a kis féregemberek támadásától. íme, most is négy hét óta káplán nélkül van a 10 ezer lelkes gyülekezetben, s nem segít rajta a hatalmat gyakorló egyházi hatóság csak azért, hogy minél előbb összeroskadjon. Én, amikor megláttam az egyházi hatalmat gyakorló kis embereknek a gonosz szándékát, eljöttem, hogy mindezt megmondjam a gyülekezetnek. Az innen a hajszát irányítóiénak pedig ezt a kijelentést teszem, hogy történjék bármi velem, ha a papi oklevelem elvételével járna is az elhatározásom, de addig e katedrát el nem hagyom, amíg a megöregedett embert az egyházi főhatóság káplán nélkül hagyja. Ezeket olyan szigorú hangon mondtam s olyan erővel, hogy a hallgatóság valósággal megdermedt. A hozzám ragaszkodók megérezték, hogy a legnagyobb áldozatot hoztam meg Sziládyért, mert ennél csak az a több, ha valaki egy ügyért az életét áldozza, én pedig egész papi egzisztenciámat föláldozni késznek jelentettem ki magamat, mert ezt a szörnyű, valósággal az élete elleni támadást csak úgy lehet föltartóztatni. Ezzel az egyeden prédikációmmal eltapostam a gyeptüzet, ami már olyan méreteket kezdett ölteni, hogy a jámbor Kuczó Panna néni is tüzet fogott s megbotránkozott Szilády magatartásán. Ez a beszédem elég volt arra, hogy Szilády ellen való nyűt lázadást elfojtsam, de arra is elég, hogy a fegyelmi szörnyű szövevényével megfojtsanak. Amikor a mondottakról Sziládynak beszámoltam, nagyon elszomorodott. Szokása szerint botja fejérre hajolt s gondolkodott. — Tudtam rólad, hogy önfeláldozásig emel a szereteted, s ezt becsültem benned, de azért ebben az esetben ezekre a kijelentésekre kár volt ragadtatni magad ellenségeink füle hallatára, mert ezek a hallottakat röpítik tovább, s azok az aljasok, akiket lelepleztél, emiatt készek téged megölni is. Hiszen csak azok a bibliai alakok, akik gondosan vigyáznak az edény külső tisztaságára, ha a belseje tele van is undoksággal. Az én magasztalásom éppen káros volt. Ha a 60 esztendő alatt nem tudtam úgy forgolódni, hogy annyi érdemet szerezzek a szemükben, ami a kíméletre érdemesítene a hátralévő csekély időre, akkor a szemétre 244
