Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
Ideges szavak ezek s nem tényeket megállapító komoly meghatározások, amelyekben nem a becsméreltek, hanem a becsmérlő dúlt lelke látható. Ezek nyomán aztán megszólaltak a többi katedrára sóvárgó papok is, akik mind az egyházat akarták megmenteni. Mind az egyházat féltette, ebben a szenvedélyes féltésben keltek versenyre egymással. Dr. Dózsa Zsigmond vallástanár, ki durva erőszakosságával az egyház anyagi sebeit akarta gyógyítani, szintén kárhozatosnak ítélte, hogy ez a „vénember” az egyház nyakára rohad. Azt javasolta, hogy kényszernyugdíjba kell tétetni, mert az egyháznak az élethez joga van, s az nem vénülhet meg a papjával együtt. Nagyhangú ember volt s folyton fecsegő. Szavai durvák, nyersek, pajkosak. Hordóra termett demagóg. Ipa, dr. Zilah Benő kúriai bíró, a halasi járásbíróság elnöke volt, akivel halálos haragban volt, amiért vagyonát életében nem osztotta meg vele. Azt mondogatta borozás közben: — Az én ipám is, mint a többi gazdag parasztja Halasnak, olyan, mint a disznó: csak döglésével fizeti. Ami aztán szállómondásává lett Halason. Magát Dózsa György egyenes leszármazottjának tartotta, s annak a bátorságával csapott öklével mindenre és mindenkire, aki érdeke útjába került. Képzelhető, hogy Szilády iránt sem volt kíméletes, hanem becsmérlő szavaival mocskolta, ahol csak tehette, s nyálával köpte átkait. Engem félbolondnak tartott, s csak úgy emlegetett, azon a néven, amit diákkoromban, mint tanítványának ő adott: „nazarénus”99 s engem óra közben is mindig így szólított. Hogy milyen tanár volt, elég ha azt mondom el, hogy a rendes szólása az volt, ha valaki kedve ellen szólt, vagy tett: „Seggbe rúglak!” VI. gimnazista koromban egyszer is azt mondta nekem az osztály előtt, amiért én állandóan olvastam a Bibliát: — Te nazarénus! Addig olvasod a Bibliát, amíg végre megbolondulsz. Olvasd a Fidibuszt100 is! Mint szónok, nagyon gyönge volt, s ezt ő maga is érezte, éppen azért hirdette magáról, hogy ő az egyház kormányzatához ért, s tudja, hogyan kell kiaknázni azokat a tespedő értékeket, amelyek az egyház birtokában vannak, amihez „ez a vénember” nem ért. Báthory Gábor lelkészjellegű tanár volt az egyetlen, aki nem látszott törni a katedrára. Szilády házához is járt, de azért nem állt ki Szilády mellett, én pedig előtte is ellenszenves voltam. Tudatosan mondom, hogy „nem látszott” törni a katedrára, de azért ő is sóváran várta a változást, s mint a 48-as kör elnöke, politikai úton építette a maga útjait, csak tartózkodóbb s finomabb volt, különb a többinél. X. Y.-ról kellene még szólnom, aki ekkor még nem vett részt a verem ásásában, csak boldogan leste, amint az készül. Neki később lesz szerepe a Szilády elleni hajszában. Akkor még lapult, mert Sziládyn keresztül menekülhetett meg gróf Tisza István szorító markából. X.Y. ugyanis tábori pap volt, de hadiszállítónak csapott föl. Sűrűn volt otthon „szabadságon”, s ilyenkor nagy bevásárlásokat tett, s a nagy poggyászokat a frontra szállította, ahol aztán értékesítette, s szolgálatát, hivatását pedig teljesen elhanyagolta. Egyszer is, amikor szintén lógásszerűen távol volt, református halottat kellett volna temetnie, de a pap nem volt sehol található. Gróf Tisza István, mint ezredes éppen ott szolgált annál a hadosztálynál, ahol X., így föltűnt neki X. távolléte; megtudta, hogy az az ember rendszeresen távol van, s üzérkedik. Gróf Tisza akkor maga végezte el a temetés egyházi szertartását, amit abban az időben az újságok hazánkban is hoztak, s alaposan utánanézett X.Y. dolgainak, s erről a Konventen jelentést tett. 99 Újrakeresztelő, fegyverhez nem nyúló, esküt nem tevő szombatos keresztény felekezet, illetve ennek a tagja. 100 Szatirikus lap. 127
