Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
Emberek és emlékek - Lehóczki György–Raáb András: Kiskunhalasi zsidó életrajzi lexikon
1937. augusztus 29-én született István nevű fiuk. 1941-től Langermann Sándort rendszeresen behívták munkaszolgálatra. 1944 májusában teljesen szétszakadt a család, mivel feleségét és fiát a Kiskunhalason is fölállított gettóba zárták. O továbbra is munkaszolgálatos maradt. A gettóban lévőket Szegedre szállították át, majd Auschwitzba irányították. Útközben irányt változtattak és Ausztriába vitték őket koncentrációs táborba. 1945 májusában találkozott ismét a család Kiskunhalason. Langermann Sándor vaskereskedést nyitott, amit az 1951-ben bekövetkezett államosításig üzemeltetett. Ezt követően, mint eladó helyezkedett el egy állami üzletben, majd egy vállalat piaci részlegén dolgozott feleségével együtt. Langermann Sándor 1978. január 23-án halt meg. Forrás: dr. Langermann István közlése Dr. Pécsi Margit (Dr. Kallós Ernőné) fogszakorvos Kecskeméten született 1896. június 4-én. Anyja neve Sándor Sarolta. A 30-as évek második felében férjhez ment dr. Kallós Ernő pesti orvoshoz, aki Pál nevű fiával Kiskunhalasra költözött, de itt gyakorlatilag nem praktizált. Később deportálták őket Auschwitzba. A háború vége felé férje munkaszolgálatban meghalt. Dr. Pécsi Margit később feleségül ment Kun Benőhöz. Forrás: Kiskunhalasi Levéltár 11959/1947.; Rácz Pétermémök (Budapest) közlése. Peti Sándor színész, pedagógus 1898. november 6-án született Kiskunhalason. Az elemi iskola elvégzése után a helyi gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol megbukott, ezért inasnak adták. Ezután elvégezte a polgári iskolát, majd érettségit tett. A színészmesterséget Rózsahegyi Kálmánnál tanulta. 1921 -ben végzett színészként helyezkedett el az Apolló Kabaréban, majd az Andrássy úti színházban. Itt 1923-24, 1926-32 és 1933-34 között a társulat tagja volt. Innen az Unióhoz szerződött. Berlinben filmszínész volt. 1924-25-ben a Magyar Színházban, 1929-33, 1934- 40 között a Vígszínházban játszott. 1929-ben a Talkie, 1932-ben a Modem Kabaréban, 1935-40 között a Teréz körúti, 1939-ben a Dunaparti Színpadon, 1941-42-ben a Royal Varieté Színházban szerepelt. Elnyerte a főváros 1000 pengős színész jutalom-díját 1929- ben. A II. világháború idején nem léphetett színpadra. 1945-ben a Magyar és Béke Színházban, valamint a Pódium Kabaréban szerepelt. 1946-56-ig a Nemzeti Színház, 1957- 60 között a Petőfi Színház, 1960-63 között a Jókai Színház, 1963-64-ben és nyugdíjba vonulása után, 1967-69 között a Thália Színház tagja volt. 1951-53 között színészmesterséget tanított. Karakter- és epizódszerepeket formált meg néhány jellemző vonással, jellegzetes pózzal, hitelesen. Több magyar filmet forgatott, és 1958-ban érdemes művész kitüntetést kapott. Jelentősebb szerepei: Lelio (Pirandello: Az ember, az állat és az erény); Árpi (László M.: Illatszertár); Dobcsinszkij (Gogol: A revizor); Mascarille (Moliére: Kényeskedők); Böffer 276
