Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
Emberek és emlékek - Lehóczki György–Raáb András: Kiskunhalasi zsidó életrajzi lexikon
Tóbiás (Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok); Doolittle (Shaw: Pygmalion); A csapos (Molnár Ferenc: Delila); Svejk(Hasek: Svejk); Apostás (Örkény István: Tóték) Irodalom: Schöpflin Aladár: Magyar színművészeti lexikon. Magyar színjátszás története III. 473.; Magyar színházművészeti lexikon, 1994.613. Práger Sándor kereskedő Kiskunhalason született 1888-ban. Édesapja Práger Ignác alapította a családi vasáruházat, amely a Fő utca 8. szám alatt működött. Práger Sándor apja betegsége miatt nem tudott leérettségizni, ki kellett maradnia a gimnáziumból. Az üzletet az 1950-es államosításig vezette, némi megszakítással a zsidótörvények és a deportálás miatt. A deportálást szerencsésen túlélte családostól, mert a vonat a csehországi Znaimba (Znojmo) vitte. Az 50-es években, egészen nyugdíjaztatásáig a Vendéglátó raktárosaként ahogy ő mondta fungált. Ideje és energiája jó részét a Hitközségnél, mint a Chevra elnöke, később, mint a Hitközség elnöke töltötte. Reggel és este imaszíjjal, tálithban imádkozott. A kóser háztartást a deportálás után feladta. Nem látta értelmét. Első feleségétől, unokatestvérétől Práger Margittól két gyermekük született: Vera és Ignác (Nácó). Nagyanyja korai halála után feleségül vette jó barátja özvegyét Berger Malvint (Manci néni), aki a Fő téri Hattyú drogéria tulajdonosa volt. A kitűnő képességű üzletasszony minden tehetségére szükség volt, hogy a harmincas években a Krach (gazdasági világválság) idején mindkét üzletet fent tudják tartani. Práger Sándor fdozófikus nyugodtsággal, szinte megelégedettséggel vette tudomásul a körülötte dúló változásokat. 1919 őszén amikor a Fő téren Héjjas egy naggyülésen a zsidókat hibáztatta a vereségért, Práger Sándor dühében letépett egy Héjjas plakátot. Emiatt kis híjján meglincselték. Hiába érvelt, hogy Pali öccse hősi halált halt, ő maga 3 évet szolgált Galíciában és a Balkánon. A börtönből a város jegyzője szabadította ki és ő női ruhában menekült el Kiskunhalasról családjával együtt. A különítményesek még aznap este keresték otthonában. Élete végén csak egy bánata volt, hogy soha nem jutott el Izraelbe. 1975-ben végleg elbúcsúzott az élők sorából, és Halason temették el az izraelita temetőben 1975. szeptember 28-án. Forrás: Székely Róbert közlése RaábAndrás Kiskunhalasi Izraelita Hitközség elnöke, kereskedő 1952. október 6-án született Kiskunhalason. Édesapja Raáb Gábor kereskedő, édesanyja Berger Jolán volt. Az általános iskola 8 osztályát Kiskunhalason végezte el, majd beiratkozott az Ipari Szakmunkásképző Iskolába és ott lakatos szakmában szerzett képesítést 1967 és 1970 között. Az iskola elvégzése után 1970-1973-ig az egykori NDK-ban dolgozott, mint lakatos. Hazatérése után vonult be Bajára a Műszaki Alakulathoz, ahol 1974-től 1976- ig tényleges katonai szolgálatát töltötte. Ezután Kiskunhalason Glück Józsefné szaküzletében helyezkedett el, mint kereskedő-eladó, ahol 1976-tól 1979-ig dolgozott. 1979. február 15-én Kiskunhalason feleségül vette Sugár Zsuzsannát. Házasságukból 1986. május 27-én született Gábor nevű fmk. Az 1980-as évek elejétől magánkereskedést kezdett el, amit azóta is folytat. A Hitközség 1985-ben elöljárósági taggá, 1998-ban pedig a hitközség elnökévé választotta meg, mely tisztséget azóta is betölti. Felesége 1999. novemberében meghalt, a helyi zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. Forrás: RaábAndrás közlése 277
