Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)

A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Fésüsné Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason

3-4. A korabeli újságok uszító cikkei az auswitzi emlékkiállításon

kezéseket vezettek be: fogház és egyéb büntetés terhe mellett tiltotta zsidók és nem zsidók házasságkötését vagy nemi kapcsolatát. A „zsidó” fogalmát egyértelműen faji alapon határozta meg, mint a nürnbergi törvények a náci Németországban.

A törvény elfogadása után a keresztény egyházak vezetői aggodalmukat fejezték ki, hiszen a harmadik zsidótörvény sok hívőjüket érintette, kikeresztelkedetteket és született keresztényeket egyaránt. Az egyház által javasolt kompromisszumos formulát, mely szerint az igazságügy miniszternek legyen joga kivételes esetekben nem zsidónak minősíteni azt is, akinek két nagyszülője zsidó volt, de már kereszténynek született, a felsőház elfogadta. Ennek a megoldásnak köszönhetően sok magyar megmenekült, többek között arisztokraták, kormányzati és a politikai elithez tartozó személyek, akik enélkül zsidónak minősültek volna. A „kivételes eset” nem vonatkozott például az egyszerűbb, polgári életet élő személyekre, így a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb költőjére sem, akit Radnóti Miklósnak hívnak.

„A zsidóságom életproblémám, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok, s nem érdekel, hogy mi a vélemé nye erről a mindenkori miniszterelnöknek. Kitagadhatnak, befogadhatnak, az én nemzetem nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó, hazám tájai kinyílnak előttem. így érzem ezt ma is, 1942-ben, 3 hónapi munkaszolgálat és 14 napi büntetőtábor után is ... kiszorítva az irodalomból... S ha megölnek? Ezen az sem változtat.”16

Magyarország belépése a II. világháborúba a hazai zsidóság számára gyászos fordulatot hozott. Eddig még soha nem látott intenzitású uszítás és valóságos gyülölethullám öntötte el a magyar sajtót. A zsidókat hibáztatták a bolsevizmus rémségeiért, az ország minden gazdasági bajáért, a háborúért és a háborús nehézségekért. A zsidóellenesség szinte hisztérikus légkörében újabb és újabb intézkedéseket követeltek és hoztak a zsidók ellen. Rendelet jelent meg rendelet után a munkaszolgálatosokról és a zsidótörvények mind szigorúbb végrehajtásáról, ami tovább súlyosbította a zsidók helyzetét.

68