Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - Somodi Henrietta: A kiskunhalasi zsinagóga kegytárgyai
Szokás szombaton végezni a fiúgyermekek körülmetélését is. „így tartsátok meg szövetségemet.. . metéljenek nálatok körül minden férfit! ...ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. Nyolcnapos korában körül kell metélni nálatok minden fiúgyermeket nemzedékről nemzedékre... a körülmetéletlen férfi... irtassák ki népe körül, mert elutasította szövetségemet.” Olvassuk Mózes első könyvében. Minden apa köteles a bibliai előírásnak megfelelően a születés utáni nyolcadik napon körülmetéltetni fiát, vagy erre megbízást adnia egy hozzáértő embernek, hogy teljesítse helyette ezt a kötelességet. A szertartást brit-nek nevezik, amely szerződést jelent. A körülmetélés neve, milá. A brit miiá, a szertartás teljes neve azt jelenti, a körülmetélés szövetsége. A szertartás alkalmával szokásban van, hogy díszes széket állítanak, amelyre a gyermeket helyezik a körülmetélés előtt. Ezt a széket nevezik kiszé sei Élijáhu-nak, Élijáhu székének, mivel az ággádá egyik mondása szerint, Élijáhu, a brit angyala, aki mindegyiken részt is vesz. Ezek a székek legtöbb esetben dupla székek, fenntartva ezzel a helyet Elijáhunak. A kiskunhalasi zsinagógában is találhatunk ilyen, és ehhez hasonló széket, amely az 1900-as évek elején készült, egyszerű asztalos- munka, zöld bársonyhuzattal. Érdekessége és értéke abban áll, hogy napjainkban már csak igen kevés zsinagógában láthatunk ilyen és ehhez hasonló széket. A brit milá elvégzését az erre kiképzett ember, a mohéi végzi, akinek alapos szakmai ismeretekkel kell bírnia. A mohéinak tudnia kell, hogy a gyermek egészséges-e, amelyik gyermeknél valamely betegség aggálya áll fenn, azt nem lehet körülmetélni. Az életveszély mindent ebben az esetben elodáz. Ha egy anyának már két gyermeke meghalt a körülmetélés folytán, a harmadikat, csak ha megerősödik szabad körülmetéltetni, olvassuk a Sulchan Aruchban. Továbbá, az a gyermek, aki körülmetélése előtt meghalt, a sírja mellett metélik körül, hogy eltávolítsák róla a szégyent, hogy ne előhúsával együtt temessék el. A körülmetélés előtt az apának fogadnia kell egy embert, ez rokon szokott lenni, aki a koma, vagy héberül szándok. Ez a feladat nagy megtiszteltetés, ezért a család vagy a közösség legkiválóbb tagját kérik fel rá. Az atya a gyermekét a szándok térdeire teszi, aki a gyermeket a körülmetélés ideje alatt tartja. Ezután az apa a kést a körülmetélő kezébe nyújtja, és mellette marad a körülmetélés teljes ideje alatt. A milá és a peria, a bőrlehajtás közben az atya áldást mond. A jelenlévő közösség végig állva marad, „és állott az egész nép a szövetségnéF (Királyok II. 23. 3.), kivéve a szándokot, aki a gyermeket tartja, az ül. A közösség pedig ámennel felel az apa által elmondott áldásra. A körülmetélés napján szokás lakomát tartani, vagy az azt megelőző este a gyermek szobájában összejönni, és aTórával foglalkozni. A kiskunhalasi hitközség brit milá széke átvészelve a háború pusztításait egyike lehet a magyarországi zsinagógákból csak igen kevés megmaradt székének. A mindennapi életen és szellemi csúcspontján, a szombaton kívül vannak ünnepek és egyéb szent időszakok, különleges alkalmak, amelyek a zsidóságnak különleges ízt és színt adnak. Minden ünnepnek és emléknapnak pontosan meghatározott ideje, szokása, hagyománya és történelme van. Az ünnepekből mindig a zsidóság történelme tükröződik vissza. A zsidóság történelmét, gondolatvilágát, életvitelét, az ünnep- és emléknapokon keresztül ismerhetjük meg. Az ünnepek alkalmat adnak a zsidóságnak arra, hogy ünnepeljenek és örvendezzenek a történelmi és szellemi események felett, melyek néppé és vallássá tették őket. Alkalmat adnak arra, hogy emlékezzenek a nép történelméről, győzelmeiről vagy sikereiről, vagy éppen a tragédiáiról és a gyászáról. Az ünnepek között megkülönböztetünk fő- és mellékünnepeket, vagy olyan ünnepeket, amelyek nem bírnak olyan nagy jelentőséggel, mint a főünnepek. A diaszpóra országaiban minden ünnep egy nappal tovább tart. Eredetileg már az 5. században is, és állítólag már az azt megelőző időszakban is az Izrael határán kívül élő zsidók 196
