Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Ö. Kovács József: Zsidók Kiskunhalason a 18. század elejétől a 20. század elejéig
nemessel, a katonával és az egyházi emberrel), valamint állampolgárt jelentett. Maga a polgárosodás kifejezés pedig a civilizáció tükörfordításaként keletkezett, és az első jelentésében a kiváltság nélküliek (mindenekelőtt a jobbágyság) beemelését jelentette az alkotmány sáncai mögé. Majd miután ez lényegében 1848-ban megtörtént, a század második felétől a politikai jelentéstartalom háttérbe szorult. Később a fogalmat a művelődés terén és gazdasági (kapitalizálódás) értelemben használták. Mindezeket azért érdemes tekintetbe venni, mert ezekhez a helyzetekhez és szerepekhez illeszkedhetett a zsidóság, amelynek mozgásterét a határpontoknak számító 1791., 1840., 1867., és 1895. évi törvények mellett számos helyi és országos rendelkezés határolta be. Sőt, a korábbi időszakban az öltözködést is. A 17. és 18. századi rajzokon már nem látható a fejükön a hegyes süveg, helyette az ún. jezsuita kalap található. A köntöst, a kaftánt, amely a középkori zsidóellenes egyházi előírásokra vezethető vissza, azonban továbbra is viselték. II. József nem tette kötelezővé a köntös viselését, rendelkezései szerint a zsidók magyar és német ruhát, sőt kardot is hordhattak. Híres - hírhedt rendelkezései, követelései közé tartozott az az előírás, miszerint le kellett vágniuk a szakállukat. A tiltakozások miatt később ezt a rendelkezést is visszavonta. A zsidóknak 1788. január 1-től személy- és családnevet kellett viselniük, addig ugyanis a spontán - ragadvány - névadási szokások voltak jellemzőek. II. József a német vezetéknév felvételére kötelezte őket. A megkülönböztetés szinte állandó eleme volt a zsidóságról alkotott véleményeknek és rendelkezéseknek, bár - főként - hasznos tevékenységükre hivatkozva, gyakran óhajtották elhárítani az akadályokat. így tett az az 1792. évi országos bizottság is, amely a kereskedelemre és az iparra gyakorolt pozitív hatásuk miatt állt meílé- jük. Rendszerint különbséget tettek helyhez nem kötött és a már befogadott, a korabeli szóhasználatot idézve, „megtűrt” zsidó családok között. Az igen mozgékony, többnyire házalást folytató, idegen, külföldinek nevezett zsidóknak szállást sem adhattak. A határon túlról jövőknek az útlevél mellett letelepedési engedéllyel is rendelkezniük kellett. A zsidó községet tették felelőssé, hogy nem rejtegetnek külföldieket, amely rendelkezés a belső megosztottságot fokozta. A zsidóság fokozatos, lépcsőzetes és feltételekhez kötött integrálódását jellemezve, európai mértékkel nézve azt láthatjuk, hogy a közeledés egyik lényeges kiindulópontja a merkantilizmuson keresztül is még inkább meghatározó haszonelvű államérdek volt.5 Természetesen ezzel párhuzamosan a felvilágosodásból fakadó eszmei gyökerek is döntőek voltak, amelyek azután az állam- és részben a társadalomszervezést befolyásolták. Lényeges volt ez abban az értelemben, hogy fokozatosan elfogadottá vált az ember - mint individuum - természeti állapotára való hivatkozás, amely a vallási türelem gondolatának képviseletét is jelentette. Az állam szempontjából a zsidóság mint hasznos alattvalói réteg volt fontos. II. József és mások intézkedései akarva-akaratlanul is kívülről elindították a zsidók nyelvi, kulturális és életmódbeli átalakulását. Az 1783. évi türelmi rendeletében a zsidóság foglalkozási korlátozását csökkentette, lehetővé tette számukra az iparos mesterségek gyakorlását, gyáralapításokat, támogatta az értelmiségi státushoz szükséges diploma megszerzését. A privilégiumokat jelentő nagykereskedői jog elnyerését is lehetővé tette számukra. Mindezekkel párhuzamosan, a bevezetőben említett rendi csoportba, azaz a nemesség soraiba történő rituális beemelést is megadta néhány zsidó üzletember számára. Másrészt viszont, a nyilvános iskolahálózat kiépítésével, a héber és a jiddis nyelv visszaszorításával, valamint azzal, hogy a megfelelő végzettséggel nem rendelkezőket eltiltotta az iparűzéstől, a kereskedelemtől és a földbérlettől, állami eszközökkel is elősegítette a zsidóság, mint közösség belső felbomlási folyamatát. Ugyanakkor az így felhalmozódó szellemi tőkék hosszabb távon előnyt is jelentettek. Állami eszközök révén megnyitotta a zsidó gyerekek előtt a 11
