Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
Ekkor volt az a jó világ, a Ferenc Jóska idejében, persze akkor még nem volt annyi szőlő ültetve, és sokkal kevesebb volt a dolog, kevesebb volt a kapálni való, tehát ráértek az emberek sütkérezni a napon vagy hüssölni az árnyékon, mikor csapták a legyet a ráérő emberek a lábuk száráról, mert voltak ám akkor is olyan emberek, akik nem ismerték a kis telet, ismerni ismerték, de nem használták ki, hanem akkor is dolgoztak, mikor a másik henyélt. Mert mindig volt olyan ember, aki mindig a dologba akart megszakadni, szerezni akart, minél többje legyen öregségire, a másik már nem iparkodott, minek, úgysem viszem magammal a másvilágra... Tót Janó Az ezernyolcszázas évek elején a Felvidékről igen sok fiatal tótok jöttek le az Alföldre munkát vállalni. Itt aztán egyes gazdáknál ki lovásznak, ki ökörbéresnek, vagy más munkát végeztek, érdekes aztán, hogy majd ’ minden harmadiknak Janó volt a neve, így maradt azután fent a Tót Janó név. Megjegyzendő aztán, hogy igen kis igényűek voltak, mert bizony az ő hazájukban, Tótországban kevesen ismerték az itteni kenyeret, mert ők csak zabkenyeret ettek a nagy szegénység miatt. Amúgy aztán az is meg volt bennük, mivel otthon nehéz munkát nem végeztek, itten bizony volt dolog némely gazdánál, ami nem is igen ízlett nekik, szóval olyan hajtósak, lusták voltak, csak a könnyebb munkát, vagy pásztorkodtak, szóval nem voltak megelégedve a sorsukkal. Egyszer egy ilyen Tót Janó így sóhajtott fel:- Hej, ha én király lehetnék, nagy zsíros piritust megennék, bor helyett zsírt innék, szénásszekéren alunnák... Hát, ez már nem nagy igény volt, nem kívánt selyem paplanos ágyba feküdni mint király. * Mi az a csők vagy csög? Ez olyan kétértelmű népi szójárás. Csőknek, tudni illik, a hím állatok ivarját szokták mondani, természetesen olyan finoman írásosan vagy úriasan. De a paraszt nép között bizony kimondják magyarul. A kan lónak, illetve csődörnek (és nem mén, mint írásosan írják) nem ivarja, hanem fasza van, mi, parasztok nem kertelünk, hanem kimondjuk, hogy lófasz vagy kutya fasza, hiába iparkodnak az urak finoman beszélni, ha az értelme ugyanaz. A kis gyermek még nem nagy, azt mondják, pöcse van, de ha már elérte a legénykort, csak fasza van annak, semmi tagadás... Szintén a lányoknál, még nem nagyok, szóval szüzek, addig pinájuk van, de ha már asszonyokká váltak, akkor már csak picsa lett a pinából, azt mondják, kívül picsa, belül hurka, baszd meg, Gyurka! Vannak aztán híres olyan nők, akik könnyen odaadják a szőrös valagukat, csak annak nem adnak, aki nem kér tőlük, olyan hocide-seggűknek mondják ezeket, ilyenforma lehetett valamikor a híres B... Panna, még nóta is volt róla: B... Panna másfél mázsa, ha nem hiszed, mássz fel rája, üsd bele a mára nyelet, majd megtudod, mennyi lehet, és így tovább. 69
