Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
Most aztán szépen lefektették, hadd aludjon, el is aludt, aztán talán harmadnapra ébredt föl, ekó mesélte e aztán ezt a mesét. Csonka Mihály tréfás népi elbeszélései és erotikus meséi közül egyet mutatunk be.117 A következő, „világjáró” erotikus mese aktualizálására a nejlon anyag feltalálása kapcsán kerülhetett sor: Egy kis vicc is hadd jöjjön! A közös fürdőhelyen nyüzsög, tozsog a sok férfi és nő vegyesen, a nőknek a mostani divat szerint neilonból van a fürdőruhadarab, ami némileg eltakarja a látnivalókat, ami pedig jól látható, az átlátszó neilon. Egy ilyen fürdőző nőt megszólít egy pasas: — Mondja, kedvesem, mi az ott a hasa alatt, a neilon alatt? - a kezével odamutat. — Ez kérem - szól a nő - háztartási tűzhely.-Igen? Értem -felel a férfi. - És mondja csak, kedves asszonyom, nekem van egy darab kolbászom és két darab tojásom, nem-e megsüthetném a kegyed tűzhelyében? Erre a nő válaszol: — Most jelenleg nem lehet, mert tegnap paradicsomot főztek benne, és még mines kitakarítva, hanem tudja, uram, itt hátul (odamutat az ülepére), itt van ez a gázrezsó, itt megsütheti a kolbászát. Nesze, ficsúr! Csonka Mihály kéziratos hagyatékában a halasi népélet színes leírásait olvashatjuk különféle néprajzi jelenségek magyarázata kapcsán. Ezek a magyarázatok számos esetben anekdotikus keretet kapnak, s nem hiányzik belőlük az emlékező sajátos humora sem. Mi a „kis tél”? Azelőtt ez is volt, a mai fiatal nem ismeri, mondjuk ezelőtt hatvan—nyolcvan évvel még ismertük a „ kis telet ”. De nem úgy gondolja valaki, hogy akkor még hó is volt, sőt hidegek is, óh, nem ezjelentette a kis telet, a hideg vagy meleg, hanem a munka. Régen még volt, úgy mondták, közmunka, tavasszal ingyen munka, utak javítása kocsival vagy gyalog nap, akinek igája volt, annak kocsival, akinek nem volt, gyalog napja volt, a birtok szerint és az igavonó állat szerint. Egyiknek több, másiknak kevesebb robot volt kiírva, egy bizonyos helyen meghatározott időben meg kellett jelenni, leróni a kiszabott munka mennyiségét, minekünk egy igás kocsival, két lóval egy nap és egy nap gyalog nap volt, ezt neveztük közmunkának, ingyen robotnak hívták. Tehát ez a közmunka a tavaszi időszakra vonatkozott, az úgy nevezett „ kis tél ”, ez volt az az időszak, amikor mindenki legjobban ráért, a tavaszi veteményezés el lett végezve, a szőlő kimunkálva, és minden elvetve. Szent György-naptól május derekáig, esetleg utoljáig ez volt az a ráérő időszak, még ki nem keltek a kukoricák és más kapálni valók, addig tartott a „kis tél”— ez így tartott minden évben jó néhány évig. 117 CSONKA Mihály, Thorma János Múzeum Adattára: 3526, 3651. 68
