Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
Aztán úgy pofonvágott, hogy mindkét szömöm kiugrott. Mit vót mit tönnöm, szalattam a szömöm után, utó is értem egy városba. Ott mög éppen Szent György-nap volt, fogatták a cselédöket. Én is odamöntem közibük, ott vót a király is. Amint möglátott, mingyá mögszeretött, hogy én jó köpcös gyerök vagyok. Kérdi, hogy szegődnék be. Mondom aztán, hogy negyven forinté mög egy zsák búzájé. Mög is alkuttunk, ki is möntünk a tanyára. Kezemre adtak négy lovat mög egy hintát. Azután mondta a király, hogy adjak a lovaknak abrakot. Fogom magam, összekeveröm a szecskát kukoricával, és odaöntöm a zabló mellé a lábikhoz. Kiszól eccő a király, hogy:- Ösznek-e a lovak? Én mög mondtam, hogy van előttik, de nem igen ősznek. Kigyün ám mögnízni, hogy mé nem ősznek hát azok a lovak. Mingyá möglátta, jó szöme vót.- Hát így mondtam én?- Igönis így, fölsígös királyom - mondok. Erre úgy pofonvágott, hogy kibukdácsótam az istállóajtóbú. El kezdtem szalanni hazafele. Utánam szót:- Gyere vissza! Adott hájjat, hogy kenjem mög a kocsit. Kezdtem kenni az ódalát, tengőt, kocsikereket, rúdat. Kérdi aztán, hogy elvégezted-e. Mondok, el. Mögen avval állt elő, hogy így köllött, aztán újra pofonvágott. De hát csak befogatott. Azt mondta, hogy fogjam be a lovakat, kettőt elő, kettőt hátul. Be is fogtam, kettőt a rúdho, kettőt a saroglyáho. De ez se tetszött neki, azé nem vert mög, hanem mögmagyarázta, hogy a hátulsó kettőt a másik kettő elibe fogjam. Úgy is töttem. Fölütem a bakra, ü mög a hintóba. Azt mondta, hogy mönjünk el ide mög ide egy rokonho, de még azt is mögmondta, hogy szólni ne merjek, mert akkor fejbe lűl. Biz én mögijedtem, aztán egy darabig csak hallgattam. Amint mögyünk a homokos úton, eccő csak kiesik az egyik kerék, de a homokba nem vöttük észre, hanem mikó kiértünk a küves útra, elkezdőit döcögni a kocsi.- Nincsen valami baja ennek a kocsinak?- De - mondok - kiesőit az egyik kerék. Mingyá mögálltunk, kifogtam az egyik első lovat, és visszamöntem keresni. Mikó odaérök, aztán gondolkozók, hogy tőgyem fel a lóra. Ha tán nem jó lőtt vóna, mer én magam is föl szerettem űni, azután arra találtam, hogy kiütöm két küllőjit, és a nyakára akasztom a lónak. Úgy is lőtt. Fölűtem én is, és möntem egy darabig, mikó má közel vótam a királyhoz, akkor látom csak, hogy a kerék egészen kiverte a ló szügyit. Mögijedtem, hogy mit szól hozzá a király. De nem várom én be, hogy mit szól, gondoltam magamba, leszálltam a lórúl, aztán usdi, vesd el magad, szaladtam vissza a tanyára. Ott mög éppen kinn volt a ház előtt egy zsák búza. Se szóltam, se beszéltem tovább, főkaptam a zsákot a vállamra, és szaladtam igyenöst haza. Mikó hazaérök, hát édösapám éppen akkó születőit. Parancsot is mingyá, hogy vigyem el a búzát a malomba. Nem akartam magam se nagyon terhelni, mög az apám szavát is mög akartam foganni, hát hogy a kecske is jóllakjon, mög a káposzta is mögmaradjon, csináltam csumábú hat ökröt, papírosbú pedig vágtam szekeret, aztán főtöttem a búzát, elvittem a malomba. 55
