Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
aludtam, hogy a kocsi mellé szúrt ostomyelemből egy nagy cseresznyefa nőtt, teli szép, érett cseresznyével. — No, gyerek - gondoltam - ebből jóllakok! Fölmásztam aztán a fára, és eszegettem a finom, ropogós cseresznyét. De közben mintha csibe csipogást hallanék, tekintgetek jobbra-balra, de nem látok semmit, de addig-addig figyeltem, rájöttem, hogy nem csibék, hanem seregély fiókák, bele nyúlok aztán a falyukba, ott a sok kis seregély. — Mit csináljak? - gondolkozom - nem szalajtom el a prédát! Hamar elkezdtem az ingem derekába rakni a sok kis madarat, már alig fér az ingem derekán. Már jól is laktam cseresznyével, madaraim is vannak, lemásztam a fáról, de alig értem földet, mikor azt veszem észre, mintha a levegőben lógnék, persze a sok kis madár repült velem, mindég magasabbra vittek torony irányt, hegyen-völgyön keresztül. Egyszer egy jó nagy tó fölött röpülnek velem, ott a vízben sok asszony mosott, valahogy megláttak, és mondják ám, hogy Jézusom, de nagy madár, már mint én, de én valahogy nem jól értettem, úgy értettem, hogy: — Oldd meg, gyerek, a gatyát! És én szót fogadtam, megoldottam a gatyát, de akkor a pillanatban kirepültek a seregély fiókák az ingem derekából, és én elkezdek esni lefelé, bele a vízbe. Annyi halat kiütött a seggem partja a vízből, hogy arra jött két vasas szekér, és nem bírta fölrakni, persze, mert emberek nem voltak hozzá. Én meg csak úgy habukkolok a vízben, úszni nem tudván, kapálódzok jobbra-balra, az ördög is elvisz, ha Szent Péter bácsi meg nem látja az égből, aztán megszánt, eresztett egy korpakötelet, a vízbe fúlónak a szalmaszál is jó... Megfogtam aztán a korpakötél végét, és szép óvatosan húzottfölfelé a Péter bácsi, már jó magasan jártam, elszakadt a korpakötél, és én zuhantam a semmiségben lefelé, szerencsére egy szalmaboglya tetejére estem, ott aztán seggem szikrát vetett, és lángra lobbant a szalma. Ekkor költött föl édesapám: — Kelj föl, fiam, befogunk a malomba! így nem égtem meg a szalmától... Az eccöri gyerök9 ' [AaTh Az embert madarak viszik a levegőben+AaTh 18 82A A fiú hazaszalad fejszéért, hogy kivágja a kezét a fa odvából+Magyar Népmesekatalógus (a továbbiakban: MNK) 1886 Az ember a fejét dülöckölő fának használja+AaTh 1889E Leszállás az égből korpakötélen] Kimöntem én az erdőbe, főmásztam egy akácfára, ráztam az epröt, ölték a gyerökök a diót, szőtték a magyarót. Odagyütt a csősz. — Hát té mit rázod azt az almát? 95 95 EA 3658 (Néprajzi Múzeum, Etimológiai Adattár): László Imre (Kolozsvár) gyűjtése Kiskunhalason, 1900 szeptemberében. Sebestyén Gyula hagyatékában találták 1952-ben. 54
