Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Nagy Czirok László: Válogatott Kiskunhalasi anekdoták
Koma komájának, a bojtár a számadójának, a számadó a bojtárjának a pártjára állott, s egy-kettőre megkezdődött az asztalok feldöntése, a hónuk alatt levő horgosbotok működésbe hozatala is. így kezdődött a verekedés, mely jó ideig eltartott, s törött üvegcserepek, vörösbor, a kifolyt vérrel keverten borították a sátor földjét. Ezalatt a sátor előtti téren a kiszolgálónők sikoltozva locsolgatták a bevert fejű pásztorokat. Bizony, némelyiket hiába, nem tért az magához többé. Az ilyen esetek meggátlásához Péter Pál értett a legjobban. Nem volt rest kérdezgetni a kocsipásztoroktól, hogy: „Mit láttatok, gyerökök? ” Ha azután azt mondták, hogy lobog a sátor teteje, akkor legényeinek tüstént kiadta a parancsot, hogy: ,, Utánam! ” ’78-ban is jelen volt Péter Pál komisszáros a halasi vásáron daliás hat szál legényével. Meleg nyár volt. Nem is viselt ám akkor hivatalos ruházatot, hanem a maga ízlése szerint volt felöltözve: sarkantyús, kordován csizma, fehér patyolat vászon, rajtos aljú gatya, korcában egymást érő ráncok, bő, borjúszájú ingujjak, fekete selyem nyakravaló, kettős bokorra kötve, fekete posztó kismándli, elöl végig apró ezüst gombsorral, pörgeszélű fekete magyar kalap, hátrahajló, rezgős kócsag- tollal ékesítve. Fegyverzete pedig egy jó derékig érő, somfanyelű rézfokos, a foka tüskés buzogány alakra kikészítve... Az említett nyári vásárkor a kocsipásztorok úgy déltájon egyszer csak látják ám, hogy lobog az egyik sátor teteje, Péter Pál komisszáros pedig legényeivel gyors léptekkel a sátor felé tart. A lobogó, nyitott elejű, alacsony sátor tömve volt mulató juhászokkal, a rezesbanda fújja erősen, s víg muzsikaszó mellett a juhászok a hónuk alá szorított horgossal nekivörösödve járják az ugrást. Mikor Péter Pál komisszáros hat legényével odaért és beköszönt, a muzsikaszó elhallgatott (így volt rendjén), a komisszáros pedig jó mulatozást kívánt, hozzátévén, hogy rendbontás ne legyen ám, mert különben ő csinál rendet, amiben majd nem lesz köszönet. Aztán jelt adott a muzsikásoknak, hogy folytathatják. A mulatság megsza- kasztásáért egyik-másik juhász békétlenkedett is, mondván: — A leszámolást azért nem hagyjuk ám el! Aztán folytatták a táncot. Még vége sem volt a nótának, máris megtörtént az első összecsapás. Fordulás közben az egyik juhász, csizmája sarkával, rádobbantott egy másik juhász lába fejére, mire az így szólt: — A magad lábán járj, öcsém! Majd egy pofon csatant el, a másik meg vissza. Erre megkezdődött a zsivaj. A táncoló juhászok, táncosaikat eleresztve, kapmósaikat emelgették a levegőbe, de azok a sátortetőben akadozva, nem éppen jól működtek. Mégis mindjárt üvegcsörömpölés, női sikoltozás lett hallható. A hadnagyokat a sátor hátsó részén lévő asztaltetőket fordították lapjával a tömegnek, s így a verekedni akaró juhászokat a közéjük szorultakkal együtt lassan kiszorították a sátor elé, majd a komisszáros legényeivel együtt a sátorból kiugorva: — Körül és szét! - hangzott a vezényszó. Mire új vezényszó következett: — El innen, aki nem idevaló! Péter Pál komisszáros a nyelén fogott fokosát magasra tartva, s a levegőben villogtatva adta tovább a jeleket, s ahogy a torkán kifért, kiabálta tovább: — Hátra! Hátra! 150
