Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Nagy Czirok László: Válogatott Kiskunhalasi anekdoták
De már akkor az ő arcát is elborította a kalapja alól folydogáló piros vér. A sátorból kifelé szorulás alkalmával az egyik juhász a horgosbottal őt is jól fejbekólintotta. Látta is Péter Pál, hogy melyik volt az. A hadnagyok kiengedtek a körből mindenkit, aki a leszámoláshoz nem tartozott, s így a körben néhány perc múlva már csak a juhászok s ezek közelebbi pártfogói maradtak. Meg is kezdték ám a leszámolás folytatását. Mikor a komisszáros látta, hogy a dolognak fele sem tréfa, újabb vezényszava hangzott el:- Vágd! Erre hadnagyai hat felől közelebb ugrottak a ciromostorokkal, s jól közibük vagdostak a juhászoknak. Azok meg botra kapva a hadnagyokat támadták. Erre Péter Pál komisszáros közelebb ugrott a juhászokhoz, s kétszer bevágott közibük a fokossal, mire mindjárt két juhász hasalt el a földön. Hangzott is ám, hogy:-Komisszáros uram! Az isten áldja mög!- Mögmondtam, ugye — szólt a komisszáros — hogy a röndre vigyázzatok, mert különben én csinálok röndöt! ... Még egyszer elmondta hangosan a bámészkodó nép előtt:- Ha nem tartotok röndöt, majd csinálok én! Aztán a legényeivel visszaindult a vásárba, tovább szemlélődni. Anekdoták betyárokról2 0 A pirtói csárdában230 231 Elmondta Darányi István. Halasról Pestre indult egyszer tizenöt gazda, gyapjúval. Éjjeli útjukban - miközben belé-beléleheltek a kulacsokba - egyik kocsiról a másikra átkiabálva a betyárokat ócsárolták. Egyszeresük két szűrös alakot pillantottak meg egy galagonyabokor mellett. Heverésznek a holdvilágos éjszakában. Erre elnémultak. Mikor jól odébb haladtak a terhes kocsikkal, az egyik gazda megszólalt.- Halljátok, ezök nyilván betyárok vótak! Hamarosan a pirtói csárdához értek, ott „kieresztettek”, majd betelepedtek a csárda ivójába. Falatozni kezdtek, italt parancsoltak. Egyszeresük rájuk nyit a két szűrös. Az egyik ezt kiáltja:- Föl a kezekkel! A falatozó gazdák egyik-másika még a bicskát is kiejtette a kezéből. Látva, hogy a betyárok puskát húznak elő a szűr alól, derekuk meg körül vannak aggatva pisztolyokkal, kezüket feltartották.- Rakja mindenki az asztalra a pénzét! - hangzott a parancs. Kigombolkoztak, pénzüket szó nélkül lerakták az asztalra.- No, tetvesök, hát hun van most a bátorság? - mondja az egyik betyár. - Nem szé- gyönli kendtök magát? Két embertűi így mögijedni!... Szödje most vissza mindönki a 230 NAGY CZIROK László 1965 231 NAGY CZIROK László 1965. 213-214. 151
