Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Nagy Czirok László: Válogatott Kiskunhalasi anekdoták
— Megállj csak! Majd szorulsz te még ezer! Mögmondom az uramnak! — Jaj, csak azt né! Inkább még égyször mögcsókolom - mondja az inas, azzal oda is lábujjhegyez a molnárnéhoz, és megcsókolja ismét. Erre az így szól: — No, nem szólok hát az uramnak, csak így, és jól viseld magad! Mesélte Sáfrik. A tabáni asszony és a segéd Egy tabáni asszony vezeti a malomba 4 éves kislányát. Mikor a malomhoz ért vele, a segéd köszönti: — Jó napot, nénikém! Magáé ez a kislány? De szép bodor haja van! — Az ám! Tudom, szeretnéd, ha mögnyöl majd! — De egy hibája van ám ennek a kislánynak! — „ töri a taplót” tovább a segéd. — Micsoda? Te zsinegrevaló! — Az, hogy nem én vagyok az édösapja! — Nem rajtam múlt! - mondotta az asszony. A „kezes” vámos Tumó Mihály hazdának száraz- és szélmalma volt Eresztö-pusztában. Malmait kiadta egy molnárnak negyedik vámra. „ Kezes ” (lopós) volt egy kicsit a vámos, s jó nagy zsákjai is voltak, melyekbe a vámgabonából bőven és gyakran öntözgetett, a gazda hombárja meg nemigen tellett. Ezért elég gyakran veszekedtek, néha egymás haját is kigyomlálták. Egyszer belép a malomba Tumó, s kérdezi a vámostól, hogy ez és az a zsák kié. A molnár elsorolja. Aztán kérdezi tőle Tumó, hogy miért lop. A vámos így felelt: — Nem lopok én, hallja kigyelmed. Hiszen idehozzák a helyembe! Mesélte Csete Pap József molnár. A molnársegéd és az őrlető Azt mondja egyszer egy molnársegéd a malomházban vigyázó őrletőnek: — Hiába ügyel ám itt, István bácsi, úgyis möglopom, ha akarom. — Ezt már nem hiszöm! Vöszök egy tajpipát, ha mögbírsz lopni! Pipál az őrlető, a segéd meg a ,, kőpadon ” egy zacskó gabonát kiemelt a garatból, s a szélmalom ablakán egy madzaggal leeresztette a malom külső falánál a földre. — No, István bácsi, mögloptam ám! - mondja a segéd. — Nem igaz az, hé! — Gyűjjön csak! Kivezeti a malomból, s István gazdának megmutatta a zacskót és a tartalmát. Az ígért pipát megvette, szájába is adta a segédnek, és soha nem őrködött azután. Mesélte Sáfrik. 144
