Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Nagy Czirok László: Válogatott Kiskunhalasi anekdoták
Nájmond bácsi a szűcsműhelyben Nájmond bácsi is többször megfordult a szűcsműhelyben, hogy az időt ott csapja agyon. Arról volt nevezetes ez a „rongyot-tálért” zengedezésekben kifogyhatatlan és vetélytárs nélküli, egylovas kocsijvai mindig poroszkáló kalmár, hogy nem volt tanácsos tőle megkérdezni: „ Mikor lesz eső, Nájmond bácsi? ” A kérdezőt - kivált a gyermeket-mindig nagyon leszidta. Káromkodó szavai közben a kérdezők édesanyjáról sem feledkezett el. Egyszer ugyanis, amikor Bajáról meszetfuvarozott, útközben zivatarba került, s az oltatlan mész a vízcseppektől meggyulladt, s nemcsak a mész lett oda, hanem a kocsija is leégett. Ettől kezdve a gyerekcsapat mindig e kérdéssel ostromolta az öreget. Apám kovácsműhelyében időzött egyszer az öreg Nájmond - mesélte Csényi József szűcs - amikor belépett a műhelybe a mindig tréfálkozó, , Jómódú szegényember ” is, a Lakatos Pista, ki így kezdte az öreg kalmárral a nyájaskodást:- Ejnye, de jó, hogy találkozunk, Nájmond bácsi! Éppen el akartam mönni a házához tanácsot kérni, mint öregebb, tapasztalt embertől.- Mondja csak, Pistikám! Nagyon szívesen adok tanácsot. Erre az Istvánunk így folytatta:- Van itt, a Piparétben egy nagyon jó kis kaszálóm, igön jó fű van rajta. Szeretném, ha valami jó szénát tudnék rajta gyűjteni, de addig nem mertem lekaszálni, míg Nájmond bácsival nem beszélünk.- No, mondjad csak Pistikám, mit akartál velem!- Hát, azt akartam mögkérdözni, hogy mikor lösz eső. Erre felugrott ám az öreg:- Hogy a ménkű üssön abba a paraszt fejedbe, Pista! Majd ha az istennyila abba az üres tökfejedbe belecsap, akkó lössz eső. Ha azt nem nízném, hogy a sógorodná vagyunk, úgy összeszidnálak, hogy nem állnál mög a lábadon! A mester kiugrott a műhelyből, mert nem bírta kiállni nevetés nélkül. Monda Mihály szűcsmester és a juhász Jeles szűcsmester volt az 1850-70-es években Monda Mihály. Harangostószéli háza végénél egyszer megáll egy nyalka juhász a csacsival, szamarát az eperfához köti, majd illő köszönés és kézfogás után így kezdi a csevegést:- Csináljon néköm, Mihály bátyám, olyan subát, hogy olyan né lögyön senkinek! Nem kérdőm az árát, hanem fizetők, mint a jó köles! Még azt is mögmondom, hogy „egy kerék” lögyön ám a suba, léterítve a két szárnya összeérj ön, vagyis kerek lögyön, mint a kocsikerék!- Jó van, fiam, möglösz! - mondja a mester. A megbeszélt időben a juhász „ hazaszamaragolt ” a subáért.-Nohát, készen van-é a suba, Mihály bátyám? - köszönti a szűcsöt.- Készen van, fiam! Gyerünk csak az udvarra, majd ki terí töm! Mikor Mihály bá ’ a subát a gyepen kiteríti, a különös látványra így szólt a juhász:- Hű, azt a huncut vén istenit kendnek! Mit csinált kend?!- Hát, édös fiam, mögparancsoltad, hogy ilyen subája né lögyön senkinek. Mármost gondolhatod, mennyi fejtörést okozott neköm! Mert szépnél szöbbet találhattál vóna, de ilyen még nincsen senkinek. Egyik darab bőrt a gyapjával befelé, a 145
