Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Nagy Czirok László: Válogatott Kiskunhalasi anekdoták
Kúti Szabó Imre Igen büszke és rátarti ember volt a múlt század vége felé Kúti Szabó Imre. Mezőrendőrködött is sokáig, el is nevezték „szücske pásztornak”. O se fogadta el mások köszönését, csak ha gorombasággal fűszerezték. Egyszer egy mindenre kantáros fiatalembert bürhöltek fel ellene, ki napszámmunkára szerződött Kútihoz. A fiatalember már korán reggel megjelent a Kúti portán egy ásóval, hogy majd a kertet megásózza. Beköszöntése ilyen formában kanyarodott ki: — Jó röggelt! De korán fölérzött! Fene azt a nem jó alvó szóméit szöggye ki keennek! Az ördögök hágjanak a kend porcogóira, aztán ropogtassák mög keennek azt a vén rossz csontjait! — Jó röggelt, fiam! No, ideértél? - fogadta a köszönést Kúti derűs ábrázattal. Mucsi Tarka Sándor Nyolcvan esztendeig hánykódott ebben a nemszeretem világban, mialatt soha nem látott erőfeszítéssel zsugorított. Jót vagy eleget tán sohasem evett. Egérszürke kispolgár létére az első világháború elején már negyvenezer jó koronácskája pöffesz- kedett a bankokban, míg ott kámforrá nem vált, mint sok ezreké. Mi több, az Öregszőlőkben elásott arany-, ezüstpénzei is elköszöntek tőle. Hiába ásózgatott, többé sohasem bírt azokra ráakadni. Am azért tovább gyűjtögetett, sőt viszontagságos élet- történetét is megírta, s a tudós tanároknak is bemutatta. Pénzt a markából lehetőleg soha ki nem adott. Szerződéseit is maga írogatta, sőt a telekkönyvi kérvényeket is, de azokban ugyan hiba nem volt. Mondogatta is többször, hogy ha két lábujja közé fogja a pennát, akkor is különben ír, mint egy kopott íródeák. Öregségére is - amikor már alig bírta a farát - sokat kulcsolt, kilincselt zavaros adóügyeiben, de súlyos adótartozásait is itt hagyta maradékaira, hogy róják le helyette, amire ő elvből nem vállalkozhatott soha. Futotta is, mert hagyatékához nemcsak a drótokra fűzött 20-30 év óta száradó, s a penésztől szakállas kenyérdarabok, a háború idején összeszedegetett cvibakok garmadái tartoztak, hanem a pár darab jó földecske, meg a nyárfalevél nyoszojájában lapítottak az ezekről szóló betétkönyvecskék is. Volt úgy, hogy egész héten sarjút kaszált, napszámban. A zsákjába kötött koros cipót egy kajla nyárfaágra felakasztotta, s az onnan kandikált rá még szombaton is. Ki sem oldta a zsákot. — Ugyan mivel él kend? - kérdezte hű bordája, amikor szombaton este hazadözzögött. — Koczával (vadkörte), vadalmával! - mondotta. * Mikor a Hegedűs-Babó-féle pótválasztáson kisebbségben maradt a függetlenségi párt, a bukott jelölt, Babó Mihály dorgálja az utcán Mucsi bácsit, amiért ismét cserbenhagyta a 48-as zászlót, s Hegedűsre szavazott. Mucsi kigombolja a kismándliját, s a belső zsebére mutatva így szólt: — Itt ám az ötven korona! 142
