Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)

Nagy Czirok László: Válogatott Kiskunhalasi anekdoták

hideg télben ölnyire is tűrhetetlen volt. Hosszú piszkafákkal kotorták a pipákhoz a parazsat. Egyszer rá akart gyújtani Körösi, de nem bírt közeljutni a tűzhöz.- Az apjik istrángját kendtöknek! Nincs akkora tűzik, akinél rá lehetne az embörnek gyújtani! - nyájaskodott a favágókkal.

Egyszerfigyelmeztette ugyan őket, de csak hogy tessék-lássék, mire a favágók így védekeztek:- Köll ám a meleg, nemzetös uram! Hát fagyoskodva ögyük az ebédöt?

Ez időben meglátja egyszer a polgármester Körösit a városháza mellett s utánaszólt:- Gyere csak, Gyuri! Hiba van!- Mi az, tekintetös polgármester úr?- Hallom, hogy tékozolják a fát a favágók Fehértón! A város szegényeinek elég lenne egész télire, amit ott feleslegesen eltüzelnek.- Tekintetös polgármester úr! Háromszor, négyször is megfordulok köztik naponta, aztán akkora tűzikvan csak, hogy rá sé lehet gyújtani!... Mindig „masinát” köll rántanom!-Látod, Gyuri! Ilyen ám a nép! Beszél mindönt, ami nem is igaz!- Mög sé hallgasson ilyenöket a tekintetös polgármestör úr!-Jól van, Gyurim! Isten áldjon meg! - mondotta Vári.

Szabadulás a fogdából

Egyik piacbírónak az a rossz szokása volt, hogy mindig csúfolódott, kivált a piaci kofákkal. Ezért haragudtak is rá többen. így nagyapám, Gázon István gazda is, ki egy ilyen csúfolkodása közben, az 1850-es évek elején a piac közepén mérgében földhöz vágta s jól meggyomrozta. Nagybátyja, Gózon Imre főbíró meg lecsukatta érte. Estefelé hivatja a főbíró a rabot s így kezdi:- No, Pista, hogy érződ magad?- Nem jól! Segítsön rajtam valahogy, Imre bátyám!- Elgyünnél-e neköm nyomtatni Fehértóra legalább egy napra három lóval?- El én, kettőre is, csak mögszabadulhassak!

A főbíró mindjárt rendelkezett:- íresszétek ki a Pistát, letöltötte az időt!

Mint Gózon maga elbeszélte, kétnapi robotot töltött érte a főbírónak.

Mikor kevés az adófizető

Panaszkodik egyszer Lőrinczy Károly adójegyző a város dobosa és pénztárőrének, Gáspár Sándornak, ki nem közönséges beszédű és talentumú ember volt Halason, hogy pár hét óta az adófizetők igen gyéren mutatkoznak.-Aratás van, jegyző úr! Most mézel a paraszt. Azért nem mutatkoznak - nyugtatta meg Sándor bácsi.- Nem baj, Gáspár -feleli a jegyző -, majd kipörgetjük tőlük aratás után.

133