Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Nagy Czirok László: Válogatott Kiskunhalasi anekdoták
Rendnek muszáj lenni így gondolta ezt Gaál Gábor kapitány is. Ki is adta a parancsot, hogy az úton, sarkon álldogálni tilos. Egy este gondolatba mélyedve ballag hazafelé. Mikor a háza sarkánál befordul, majdhogy össze nem ütközik az ott álldogáló Gyalai Sándorral, a város egyik legerősebb emberével. A találkozást így adta elő Gyalai:- Alig hogy mellém ért a kapitány úr, se szó, se beszéd, vág ám úgy pofon, hogy a léckerítést kidűtöttem!... Nem láttam én se eget, se földet, a világ mögkeverödött velem, s ahelyött, hogy elszaladtam volna, nekiszaladtam... Akkor mög balrul! Mintha az Istennyila csapott volna lel... Még akkor is a Gál-kút tövében üldögéltem, mikor a kapitány úr a vacsorához ült. Ennek már jó húsz esztendeje, de azóta se álltam utcasarkon. * Őszi, hetes esőzés idején, szakadó esőben lépdel a reggeli templomozáshoz Kupa László halasi egyházfi. Valaki rászólt az utcán:- Ejnye! Hát az egyházfinak ilyen esős időkkel is el köll mönni hétköznap is a templomba?- Elmék, hájjá kend! Mert az isten nyakán tekergő vén Izsai már ott jajgat! (T.i. előénekes volt Izsai, és ha hárman jelentek is meg hétköznap a reggeli istentiszteleten, az egyik bizonyosan ő volt. Számrakó diák koromban én is jól ismertem.) * A piacon Thuróczy István jegyző nevezetes ember volt arról, hogy még öregségére sem volt hajlott (mint a szomorúfűz ága), „ csilásodni ” (szürkülni) is későn kezdett, s még a századforduló idején is ellenzős, feszes magyar nadrágban, oldalvarrott, bagófüles csizmában, pörge kalapban járt, s a tréfának nagy barátja volt, a szót pedig hamar elhányta. Egy késő ősszel, mikor már nemigen dalolgattak a szúnyogok, így szólt egy sült tököt áruló asszonyhoz a piacon:- Te Örzse, látom, látom, igön szép sült tököt árulsz! Jók?- De jók ám! - mondja az asszony.- Hoznál majd? Örzse asszony egy pár nap múlva egy tetézett kocsi patyolatos, nyers tökkel állított be az udvarára.- Möghoztam a tököt, tekintetes uram!- Hát a malac hun maradt? Tán azt hiszöd, hogy én magam őszöm mög azt a sok tököt? Hússal, borral élők én, nem nyers tökkel! — ijesztett rá az asszonyra. * Egy passzusíratás alkalmával így szólt a tömeg között szorongó Darányi Sándor mérgesi csikós és barmosgyulyás a számadóhoz:- Lopj már egy jó bárányt, nem bánom, akárhonnan lopod, csak hozzál! Pandúrvigasztalás A halasi vásárban egy rövidárus sátora előtt ólálkodik egy kapcabetyár. Áron bácsi ügyes kalmár volt, gyanút fogott, s elkezdte tülejgetni a betyárt:- Csak kend menjen innen! Csak kendet ne lássam itt! 134
