Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)

Kovács Károly-Kovács Károlyné: Tajói életképek

Toncsi néni mesélt Egyszer a délutáni tanításra érkező gyerekek lelkendezve mondták, hogy ajándékot hoztak a tanító néninek. Méghozzá nárciszhagymákat.- Honnan hoztátok? - kérdezte gyanakodva Toncsi néni.- Az útról szedtük össze. Kati néni kidobálta őket, mert neki már nem kell - volt a büszke válasz. Mit mondott Toncsi néni és Pali bácsi, ha mérges volt?- Az anyád ne sirasson!- Irgumburgum!- Ne kapkodj, mint Bemát a mennykő után!- A hét meg a nyolcát!- Hozd csak ide a füledet!- A macska rúgjon meg!- A kutya meg a macska meg nem rúgta!- Nem férsz a bőrödben?!- A mennydörgős mennykő! A szórakozás lehetőségei Tajón a 20. században Toncsi néni színjátszó csoportjain kívül a tanyai iljúság szórakozásának színhelye az ötvenes évek közepéig a Csendes Béni bácsi telkében lévő, Pavilonnak nevezett épület volt. Ne gondoljon senki fényes kultúrházra, hanem csak egy döngölt aljú szélfogó ho- dályra, ahol Kovács M. Károly, Faragó Lajos és Váradi Sándor zenélt. Közülük külön kell szólnunk Kovács M. Károly szakképzett zenészről, akinek időn­ként meg kellett újítani Budapesten az ismereteit. Ennek alapján kapott rendőrhatósági működési engedélyt ahhoz, hogy az ország területén, nyilvános helyen hivatásszerűen zenélhessen. Több évtizeden keresztül játszott zenekarban. Sok-sok lakodalmat, bálát át­muzsikált. Nem kevés azoknak a száma, akiket klarinétra tanított. Tanítványai között akadnak olyanok, akik nála is magasabb pályaívet futottak be. Közülük legismertebb Katancsics Gyula, aki katonazenekarban, majd a kiskunhalasi zeneiskolában tanított. Ta­nítványaira büszke volt. A tajói muzsikusok mindenkor tisztelték szaktudását. A litániákon való részvétel után ebben az épületben gyülekeztek a táncolni vágyó fia­talok. Bár a padkaporos bálák előtt alaposan fellocsolták, ennek ellenére néhány csárdás és négyeselés után úgy porzott, hogy a táncos a partnerét alig ismerte föl. Az épületen kí­vül kuglipálya adott lehetőséget még az unaloműzésre. Maga a pálya döngölt földből ké­szült deszkaszegéllyel, ahol a fabábukat fiatal gyerekek állították a versenyző legények­nek. Gajdacsi Józsi bácsi és Váradi József ifjú korában olyan tökélyre fejlesztette a bábuk és a fagolyók állítását, hogy bajuszos embereket győztek le. Egy idő után a kuglizók a biztos vereség elkerülése érdekében kikötötték, hogy a két Jóska nem alkothat egy párt a játékban. Ezek a fiúk Gajdacsi Józsi bácsi elbeszélése szerint a bálák közötti napokon is megszerezték a bábokat és a golyót olyan módszerrel, hogy egymás vállára állva kinyi­tották a padlás ajtaját, ahol a felszerelést tárolták és tréninggel magas fokra fejlesztették teketudományukat. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom