Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Kovács Károly-Kovács Károlyné: Tajói életképek
Gál Lali visszaemlékezéseire támaszkodva adunk bepillantást az ötvenes évek kulturális életébe. A két világháboró borzalmaiba belefáradt és a romokból felépítésre váró ország hétköznapjaiban elcsigázott emberek számára, no meg az új iránt lelkesedő ifjúság számára a huszadik század közepéhez méltó kikapcsolódási lehetőség volt a mozi megjelenése Tajón. Kiskunhalason tevékenykedett Mamlecz Benő vándormozis, aki havonta egy alkalommal, vasárnap személygépkocsival megjelent az iskolában két óra kellemes kikapcsolódást nyújtani a szépre, látványos újdonságokra éhes közönségnek. A tanterem ilyenkor zsúfolásig megtelt nézőkkel. A filmvetítés előtt időben kellett érkeznie annak, aki az iskolapadok valamelyikében kívánta biztosítani ülőhelyét. A közel lakók kisszéket hoztak magukkal, hogy ne kelljen állni. A gyülekezés alkalmat adott baráti beszélgetések megejtésére is. Kovács M. Béni bácsi nem ment üres kézzel a moziba, hiszen egy literes üvegben bort vitt a mozigépész barátjának, akivel a filmvetítés végéig könnyítettek az üveg tartalmán, így számukra a műsor mindig vidáman fejeződött be. Olyan sokan voltak kíváncsiak egy-egy filmre, hogy nyáron a nyitott ablak mellett kívülről az emlékmű mellől is nézték egyesek a mozit. Az első filmet 1952-53-ban vetítették. A címe: Állami Aruház, amelyben kiváló színészeket láthatott a közönség. A filmvetítéshez villamos áramra volt szükség, amelyet akkor még aggregátorral fejlesztettek. Ehhez gépkocsi kellett, mert azon tudták szállítani a felszerelést. A személygépkocsi is újdonságnak számított akkor még a tanyavilágban. Mamlecz Benő bácsinak a Wartburg egyben munkaeszköz is volt. Mamlecz urat egy-két alkalommal Varga Pubi bácsi helyettesítette, de az igazi humor Mamlecz személyéhez kapcsolódott. így a filmszalag cseréje alatt is vidáman teltek a percek. A filmvetítések előtt mindig híradó volt, amelyből a tajói emberek is értesültek az országos, nemzetközi eseményekből. Mamlecz Benő bácsi visszavonulása után Gál Lali a Kiskunhalasi Városi Könyvtár programjának keretében látta el a filmvetítés heroikus teendőit. 1965-től 1975-ig tartozott a munkakörébe a szórakoztatás. Kezdetben helyettesítőként, majd 1967-től kinevezett dolgozóként végezte a vetítői feladatokat úgy a mozi, mint a TIT előadások alkalmával. Gál Lali elmondása szerint havonta egy film ment a műsoron, amelyet aztán Kiskunhalas járás szinte valamennyi tanyai iskolájában levetítettek. így aztán ismerőssé vált Mélykúton, Tompán, Kelebián éppúgy, mint Kömpöcön, Ötfán és sorolhatnám a nagy Kiskunhalas járás tanyai iskoláit. Túlzás nélkül mondhatom, hogy Lali vitte havi rendszerességgel a kultúra egy szeletét Táj óra is, ahonnan ő is származik, ahol gyermekéveit, ifjúságának első periódusát élte. Martonosi Pál, Lehoczki György, Varga Sabján Gyula és mások kiváló TIT előadóként is megfordultak a tajói iskolában. Gál Lali ifjú korában a tajói fiatalok számára a szórakozást is helybe vitte, hiszen a „Gál iskola” a havonta megrendezésre került báláknak is otthont adott. Az ötvenes évek végén Tóth József szervezte a bálákat, majd a stafétát átvéve Lali gondoskodott a bálák kulturált megrendezéséről, hiszen ifjúsági szervezet vezetőjeként kért engedélyt a rendőrségtől. Időnként a hagyományosokon túl évente szüreti bálát rendeztek, mely színpompás felvonulásával és műsorával élményt adó program volt a tajói, zsanai, harkakötönyi, bodoglári, kiskunmajsai fiataloknak. A zenekar állandó vezetője Gál Lajos bácsi volt, akinek zenekarában Illés Lajos, Zsán Lajos, Jeremiás Ferenc, Faragó József, Csendes Béla, Horváth Mátyás tevékenykedett hosszabb ideig. Alkalmasint bekapcsolódott Kovács Károly bácsi és Kurucsai István. Négy-öttagú állandó zenekar volt ez, amely a végén bővült a trombita, a piszton kiváló mesterévei Gál Pista személyében. A Gál családnak oroszlánrésze volt az ifjúság szórakozási feltételeinek megteremtésében. Lali volt a főszervező, Lajos bácsi a zenekar vezetője, Pista zenélt, Zoli rendező szerepet vállalt. A szórakozóhely pedig Lajos bácsi tulajdona volt, amíg lakás cáljára 162
