Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)

Kovács Károly-Kovács Károlyné: Tajói életképek

And néni mesélt Egy osztálytalálkozóról Néhány évvel ezelőtt Rávai Béla, Tóth Irén és társai osztálytalálkozót rendeztek. Be­szélgetés közben visszaidézték a régi szép napok eseményeit. Az úton hazafelé menet a tanító néni által kijelölt „vigyázó” felügyelte a rendet, és másnap órák előtt jelentett. Ezek a tanulók kissé megkésve most vallották be Anci néninek, hogy mi is történt akkor valójában az úton hazáig. O nagylelkűen megbocsátotta a csínytevéseket és eltekintett az utólagos büntetéstől. Tajóra költözéséről 1954 augusztusának utolsó napjaiban egy magas, de vékony termetű fiatal lány igye­kezett leszállni Tajón a Bajáról érkező vonatról. Két termetes csomagot próbált maga után leráncigálni a lépcsőn: egy bőröndöt és egy dagadt zsákot, amibe elmondása szerint egy dunna és egy párna volt belegyömöszölve. Amikor a vonat tovarobogott, megkérdez­te az ott dolgozó vasutast, hogy hogyan juthatna ő el a tajói iskoláig.- Csak nem maga az új tanító néni? - kérdezte a férfi.- De én vagyok. És szeretném valahol itt hagyni a csomagjaimat, mert olyan messze nem bírom gyalog elvinni őket.- Pedig jó lenne, ha legalább a bőröndjét magával vinné - nézett végig a vasutas hun­cut mosollyal a lány nádszál termetén -, mert elviszi magát a szél. De várjon csak, mind­járt szerzek segítséget. Elment, majd hamarosan Varga Lali bácsi Balogh Jóska által haj­tott fogatával tért vissza. Abban az időben gyakran jártak a tajói gazdák lovas kocsival az állomásra, mert annyi dinnyét termeltek, hogy vagonnal szállították Pécsre. Anci néni felszállt a fiatalember mellé, és Csibi meg Géza máris vígan kocogtak a homokos úton hazafelé, hogy Csendes Anti bácsiékhoz bekanyarodva Kati néninek leadják az új lakót. Tudvalevő, hogy ez a tanya az iskola szomszédságában áll. Balogh Jóska meglehetősen szófukar ember volt, így csak efféle párbeszéd zajlott a két fiatal között: - Ismeri maga ennek a fogatnak a gazdáját? - Nem ismerem. - Hát majd megismeri. Beszélgetőtársnak nem bizonyult valami jónak ez a Jóska, de jósnak igen, mert Anci néni nemcsak megismerte Varga Lajost, hanem feleségül is ment hozzá. Egy tehetséges rajzolóról A Toncsi nénivel és Anci nénivel való találkozások soha nem múltak el úgy, hogy ne kérdezték volna meg, hogy Sanyi rajzol-e még. Az ötvenes évektől kezdődően más olyan rajztehetség nem bukkant fel Tajón, mint Kovács M. Sándor. Tanítók, szülők, gyerme­kek serege csodálkozott el azokon a reprodukciókon, amelyeket Sanyi alkotott műkedve­lésből édesanyja polgári iskolai könyvének felhasználásával. Történelmünk jeles esemé­nyeit, kiemelkedő személyiségeit keltette így életre. Tehetségét Pali bácsi leleményesen fel is használta az iskola javára. A Rákosi kor­szakban szemet szúrt az iskolát látogató igazgatónak és tanfelügyelőnek, hogy a gyere­kek a déli harangszót meghallva a virgonc játékot abbahagyták és pár másodpercig csendben imádkoztak. A felügyelet a marxista nevelés hiányát érezte a jelenségben. Pali bácsi ennek kiküszöbölésére a Sanyi által készített Lenin és Sztálin arcképek kihelyezé­sével érzékeltette, hogy ebben az iskolában marxista-leninista nevelés is folyik. A látoga­tók eltávozása után azonban a szocialista embereszmény nagy alakjai is elhagyták a fali­újságot. Milyen kiváló illusztrátor lehetett volna ebből a fiúból, ha a képzését a szülők anyagi helyzete lehetővé teszi! 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom