Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
A házassági szerződések hagyománya Kiskunhalason
Mattyasovszky Miklós, vagy Baross János gyűjtő, rendszerező kísérletei is visszhang nélkül maradtak. Népünk egész életet átszövő népi jogszokás rendszerünk teljes feltárásának szándéka Györffy István professzor kezdeményezésének eredményeképpen csak 1939-ben juthatott el a gyakorlati megvalósulás küszöbéig.31 A budapesti Táj- és Népkutató Intézet munkatársa, Papp László tanulmányai a népi jogról, s a népi jogszokások kutatásának módszeréről már új szemléletet kívántak mind a jogász, mind a néprajzos kutatóktól.32 Fenti, a népi jogszokás kutatástörténetébe vágó kitérésünkre azért kényszerültünk, hogy valamiképpen érzékeltessük, hogy a móringolás szokásának számbavétele mellett 1939-ig miért nem történt meg az írott szerződés szövegeknek tudomásul vétele, értékelése, míg végül Kiss Géza Ormányság című művében közzé tett egy 1800-ból származó eredeti házassági szerződést. A nemességünk és parasztságunk között helyet foglaló, számban csekély, de vagyoni- lag és kulturális hatásaiban mind jelentősebbé váló városi polgárság már a XV111. század közepén szabályszerű, tartalmilag, formailag kiforrott házassági szerződésekbe - móring- levelekbe - foglalta házassági vagyonjogi kikötéseit. 1905-ben a Vasárnapi Újság karácsonyi száma kultúrtörténeti kuriózumként közölte azt a Pest város levéltárában fennmaradt szerződést, amelyet keltezése, tartalma, formája alapján akár valamennyi később közölt házasságlevelünk prototípusának is tekinthetünk. Tudomásunk szerint ez az elsőként közreadott móringlevelünk eddig elkerülte a szokással foglalkozó kutatók figyelmét.33 Ezt az eredeti közleményhez hűen, teljes egészében közöljük: „... a móringolás. Ünnepélyes aktus volt ez, melyet annak rendje szerint írásba foglalva, hiteles városi személy előtt, örök megőrzésre letettek a város levéltárába. Számtalan ily okiratot tartalmaznak Pest város levéltárának régi fasciculusai. Mint jellemzőt mutatjuk be ezek közül az alább következő, 1752-ből kelt szerződést (...) Alább megh írattak praesentikus bizonyságot teszünk, hogy ez mai napon betsületes Ifjú Papp Joseph mint vőlegény egyrészről, másrészről pedig Barbarta Tisztességes leányzó úgy mint menyasszony között kérés képen jelenlétünkben következendő házasságnak egyessége tétetődött, a mint is Elsőben mind a két öszvekelendő Személyek, úgy veölegény Uram, mint az Menyasszony az Anyaszentegyháznak dicséretes Rendtartása szerint való copulatioját egymásnak állandó szívbéli hívségeket ajánlva, ígérik és úgy Másodszor Gyakran emlitett veölegény uram tituló Dotalitii kedves mátkájának oly móddal kevés Jószágotskáját, tudniillik 25 lat ezüstöt, Tísz körmöczi arannyal készpénzben és 53 Kass méheit, hogyha történetből előbb halála következnék nékie ajánlja és kötelezi, úgy ellenben Harmadszor: szererlmes mátkája Barbara is azon száz tizenöt forintokat, némely rendbeli öltözeteit és úgy ágyi eszközeit, melyet Gerlicher János sógora férjhez adván Jó akarattyábul eltökéllett szándékából hasonló consitio alatt ajánlott kötelezett és móringképpen engedett. Negyedszer: Valamint a többször említett Házasulandó személyek együtt létekben Istennek kegyelméből dolgok és igyekezetek után szereznek, közöttök közönséges légyen. Ezeknek pedig nagyobb erejére és bizonyosabb valóságára két hasonló contrae fiscalis Exemplár megh írattatván, elkészíttetett és adatot Pesten die 15 Mensis Februarii 1752. Margalits János úgy mint bizonyság, Pest város senatora.” Ennek a törvényes jogszabályokat figyelembe vevő, sztereotip alakiságával, barokk irodalmi stílusával a kor kívánalmaihoz, ízléséhez idomult, erősen egyházi szellemben fogalmazódott polgári házassági szerződéstípusnak mezővárosainkban, falvainkban alig fél századdal később történő helyenkénti feltűnését, majd tüneményesen gyors elterjedését 13
