Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Művészet - Kozma Huba: Beszélgetés dr. Kováts László műgyűjtővel
Beszélgetés dr. Kováts László műgyűjtővel 483 nak Szentlászlón kiterjedt rokonsága volt, a Tápaiak például. Nagyon jól éreztük ott magunkat, gyerekeink is - Laci és Zsuzsi, ők már szintén orvosok - ott születtek. Már akkoriban volt motorkerékpárom, és a tanyai betegeket zömmel én láttam el, így egészen jól kerestem. Hat év után hazajöttünk Majsára, Piroska is itt kapott állást az iskolában. A mostani házunk felét kibéreltem, itt nyitottam rendelőt. A Nagy Márton, Fábián Lajos és a Bulyovszky Gyula voltak akkor még itt orvosok. Még szigorló orvosként is haza-hazajártam a háború végén, akkor hallottam és tapasztaltam a bevonuló orosz csapatok brutalitását. Kígyós melletti tanyákban több embert kivégeztek, mert védték nőrokonaikat a szexuális erőszak ellen. Komoly ellenállást a magyar és a német csapatok már nem tanúsítottak akkoriban, így hát mindenki az övéit próbálta megvédeni, kevés sikerrel. Mivel én voltam a legfiatalabb orvos, éjszaka mindig engem hívtak beteghez. Karszalaggal mentem, az orosz őrök rám irányított lámpáikkal és fegyvereikkel kísértek. Persze lehet, hogy összefolynak bennem az események, és ez az oroszok második bejövetelekor, 1957-ben történt. Kilencvenhét állami gondozásban élő gyerek volt ide- költözésünkkor Majsán, az ő gyógykezelésüket magamra vállaltam, és mivel elfogadhatóan kerestem, negyvenhét éven keresztül ingyen láttam el őket. Kaptam is ezért köszönettel az önzetlen gondoskodásért egy emlékplakettet. Hét megyei és országos kitüntetést kaptam, majsait nem. Kaptam viszont az egyik cigányasszonytól egy imakönyvet, ezt is a kitüntetéseim közé sorolom. Ajándék Kováts doktornak, mert nagyanyámat sokszor meggyógyította - ezt írta bele az imakönyvbe. Ezt számítom a nyolcadik kitüntetésemnek, mert nem hiszem, hogy van még orvos a megyében, aki ilyen ajándékot kapott volna. A cigányokhoz mindig kimentem ha hívtak, és soha egyetlen fülért nem fogadtam el. Igaz, nem is akartak adni.- Majsa egészségügyi helyzete idekerülésed óta az eltelt 52 esztendő alatt hogy alakult?- Amikor idekerültem, én voltam a negyedik orvos Fábián Lajos, Bulyovszky Gyula, Nagy Márton dolgoztak itt korábban. Akkoriban az emberek nem jártak apró-cseprő ügyekkel orvoshoz, állatorvoshoz annál inkább, ha a lovuk vagy a tehenük megbetegedett. Vannak persze olyan ordító betegségek - vakbél vagy vesegörcs - amelyekkel hozzánk fordultak, kollégáim becsülettel, lelkiismeretesen dolgoztak.- Más betegség nem volt jellemző Majsára?- Nem, az általános országos kórkép itt is jellemző volt. Az orvoslás abban az időben fáradságot igénylő foglalkozás volt, kerékpárral, aztán motorbiciklin jártunk vagy az értünk küldött lovas kocsin mentünk a betegekhez. Első autómat, egy Wartburgot 1957-ben vásároltam. Nagyok voltak a távolságok, Kígyósnak volt olyan pontja, amely Majsához 21,7 kilométerre van. Nehezítette a helyzetet, hogy egy esetben éjszaka kellett mennünk, biciklis küldöncöt küldtek értünk rendszerint. Az esperes urat is én kezeltem, idejövetelétől kezdve haláláig, háromszor operáltattam prosztataproblémákkal.- Ismereteim szerint Majsa nevezetes embereinek nagy részét te kezelted, Faludi Sándort, Vedres Ferencet, Papp István tanácselnököt...- Igen, közülük Faludi Sanyi esete volt a legkülönösebb. Hetekig semmi panasza nem volt, és egyszer eljött szívpanaszaival. Beültettem az ő állami kocsijába, hogy Félegyházára átküld- jem kivizsgálásra, azzal hogy én is utána megyek. De nem ment át azonnal Félegyházára, hanem a sofőrjét még a Gépállomásra irányította, hogy a benti dolgait elintézze, és ez a késés nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy meghalt ott a kórházban. Amikor beértem Kiskunfélegyházára, a kórházi főorvos alig merte megmondani, hogy meghalt. Rögtön EKG-t készítettek, és azt mondja a főorvos, hogy olyan volt az EKG-ja, mint egy vőlegényé. Egyszer csak a vizsgálat alatt hirtelen rosszul lett, és azonnal meghalt. Negyvenkilenc éves volt. Vedres Feri
