Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Művészet - Kozma Huba: Beszélgetés dr. Kováts László műgyűjtővel
484 Kozma Huba esete más volt, ő nagyon sokat ivott, ez szinte együtt járt a munkájával. Töményt, bort, mindent. Hiába mondtam neki éveken át, hogy mérsékelje magát, mindig azt mondta, hogy ez hozzátartozik a munkaköréhez. — Említetted egyszer, hogy Kígyósban is volt egy olyan eseted, amelyik csak az ötvenes években történhetett meg.- Meg a török időkben. Kuklis Jánosnak hívták azt az embert, akit a végrehajtók kocsi után kötöttek, mert nem fizette be határidőre az adóját, Werbung Dezső volt a főkolompos közöttük, őt el is ítélték ezért. Ez a Kuklis János egyébként is egy nehezen mozgó ember volt, nehezére esett a járás, hetven éven felüli volt már. Ha elesik, menthetetlenül megfullad. Nagyon rossz állapotban, nyakán foltokkal hozták ide hozzám a rendelőbe a hozzátartozói. Felvettem a látleletet, mentőt hívtam, kórházba vitettem. Kecskemétről jöttek ki a rendőrök kivizsgálni az ügyet, és ennek alapján indult meg az eljárás, bírósági ügy lett az egészből, és az egyik adó főnök a folyosón kijelentette, hogy majd megmutatjuk mi a Kováts doktornak, hogy nem érdemes beavatkozni az ilyen ügyekbe. Meg is mutatták, mert az addigi ezerötszáz forintos adómat tízszeresére emelték. Ez volt az adófelügyelőség bosszúja, azt írták a fellebbezésemre, hogy kellő körültekintéssel vetették ki az adómat. Visszatérve a neves majsai vezetőkre, a Papp Istvánon sem lehetett segíteni, ő is rendkívüli módon italozott, egy orosz laktanyabéli tivornya közben lett rosszul közvetlenül halála előtt. — Az orosz laktanyában volt orvosi ellátás, gondolom az ottani tiszteket, katonákat saját orvosaik kezelték.- Igen, de néhányszor engem is kihívtak a laktanyába, főleg a tisztek feleségei, mert azt mondták, hogy nincsenek megelégedve az ottani kollégákkal. Akkor eléggé elfogadhatóak voltak azok a lakások, ellentétben azzal a helyzettel, amit hátrahagytak. — Ötvenhatot itt élted meg Majsán.- Igen, itt szemben a Simon állatorvos lakott, kibontotta a tetőteret, oda egy megfigyelőállást épített ki, messzelátóval nézte, hogy mikor jönnek az oroszok. Amikor 27-én Majsán megtörténtek azok a bizonyos atrocitások, én is kimentem a helyszínre, de nem avatkoztam be semmilyen eseménybe. Fábián doktor és Bulyovszky Gyula ötvenhétben fölmentek Pestre, és két hónapig a szigorú kijárási tilalom ellenére egyedül láttam el a majsai betegeket. Ha beteghez hívtak karszalagot tettem föl - Piroska tanácsára kettőt is és puskás őrök kísértek utamra. Évtizedekig ügyvezető főorvos voltam, igyekeztem kézben tartani a dolgokat, a meglévő nézeteltéréseket igyekeztem eliminálm. A takarítónőtől kezdve a sofőrig mindenkinek előre köszöntem, azt hiszem nemcsak tiszteltek, szerettek is. Ötvenkét évet töltöttem a pályán, ebből hat évet Jászszentlászlón töltöttem. Ötvenhárom őszén költöztünk be ide. Jászszentlászlón feleségem házában rendeztem be a rendelőt, elég nehéz körülmények között. Orvosi műszereket elég nehezen lehetett beszerezni a háború utáni években, röntgengépet is vásároltam, két évig fizetgettem a részleteit. A környéken csak a Mohos doktornak volt röntgene. Emlékezetem szerint durva hibákat nem követtem el, ez a jó felszereltségnek is köszönhető volt. A Fábián Lajos valami harminchat évig járt ki Kömpöcre, egyszer én helyettesítettem, lovas kocsival mentünk ki, ültem a kocsis mellett, nézeget: - Hát doktor úr, maga mégis vitte valamire. Hanem ez a Fábián doktor úr! Itt van már harminc éve Majsán, de még egy kalapra se tellett neki! Lajos sohasem hordott kalapot, én is csak kivételes alkalommal. Fábián Lajoséknak szép, legalább kétszáz darabból álló festménygyüjteményük volt, mi is tőlük kaptunk kedvet a képek vásárlásához. Haláluk után szétvitték a gyűjteményüket, valószínűleg az enyémnek is ez lesz a sorsa.
