Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Néprajz - Szondi Miklós: Az írástudó alföldi juhászok hagyatéka. A kiskunhalasi rováspálcák 1802-ből
362 Szondi Miklós pontok egyike sem. Fokozódott az izgalmam és a formai azonosságú csoportosításon felbuzdulva összefogtam a még be nem soroltak közül a 10,13, 14 és 15-ös pálcákat (a sorrendre természetesen nem emlékszem), s láttam, hogy ezek is összefüggnek és nincs köztük kizáró szempont, sőt az egyforma TY betűket tartalmazó 13-as és 15-ös pálcák így egy csoportba kerültek. Ezekhez illesztettem a hozzájuk hasonló 11-12-es párost, s így egy 6 darabból álló pálcacsoport volt a kezemben. Összeállt! Most már csak a 16-osnak kell helyet keresnünk, de az a hullámzó sorvezetésével, elütő méretével sehova nem illett be. Nem is illik, mert az külön ember munkája, állapítottuk meg közösen Géza bácsival. Tehát formailag és tartalmilag egységes csoportokba sikerült szedni a 16 darab rováspálcát, ami megerősítette, hogy ezek így készültek el 1802-ben. Ezt látszik megerősíteni, hogy Tooth János is e csoportok szerint írta őket sorba, csak a csoportokon belül már nem nézte a tartalmi sorrendet (csak ezeket tudta belőlük „kinézni”!). Tehát egy csoportban találhatjuk most is a 3-tól 7-ig pálcákat, a 8-9-eseket és a 10-től 15-ig lévőket, ezen kívül vannak az egyediek, az 1, 2 és a 16. A pálcák tartalmához kiegészítésül: A név szerint megszólítottak a város vezetéséből: Túróczi István a város főbírája volt akkor, s rajta kívül Péter István és Mikolczi Kerekes János tanácsbeliek voltak. A „meg ne olvasd évest” mondatrésszel a juhász arról ír, hogy a bárányt (az évest) ne számolják bele az engedélyezett létszámba. A „fülit ne vágd” felszólítással pedig azt akarta elérni, hogy nejelöljék meg a jószágot a fülén, ugyanis amikor a pusztai jószágfelügyelő ellenőrizte a nyájak nagyságát, s ha többet talált az előírtnál, joga volt megvágnia a juhok fülét, hogy ezzel megjelölje a létszám fölöttieket. A juhok fülének kicsipkézése és lyukasztása egyébként mindennapos gyakorlat volt, hiszen a fülrovással az állat évszámozását vagy éppen sorszámozását is el lehetett végezni, akár végtelen nagy számokat is jelölve rajta. Érdekességként jegyzem meg, a figyelmetlenségből adódhat, hogy a legtöbb betűhibát tartalmazó 14-es pálca a csoportjában az utolsó helyre került, ami talán éppen a valóban kapkodva készítést látszik igazolni. S most lássuk a pálcákat a csoportosítás szerint, a leltári szám feltüntetésével együtt. (Külön sorban vannak a pálcák oldalain lévő szövegrészek. Ez a jel: / a visszafordítást jelzi. A kisbetűk a rovásban kihagyott betűket jelentik, az aláhúzás pedig az összerovásokat.) 1. NO Te VéRSZOPÓ PéTeR,Te / KeZTeD MÉG MINDÉG 2. MeG Ne OLVASD ÉVETS FÜLIT / Ne VÁGD OLVASD HÁT eSZTeNDŐ HALAS VÁROSÁBAN 5. SeM KIRÁL SeM DISTRIKTUS / NeM TUDJA MÁSUTT IS VAN A MI ITT 3. KI VOLT eNEK INDÍTÓJA / MeGFOGJA BÁNNI AZ EGéSZ VÁROS MERT BÁNTYÁTOK 7. SZeGéNYeKeT RONTOD BÍRÓ MIKOR / Te FÜLIT VÁGOD PRÓBÁLD MeGéG MINDeN 4. VÁROST MINDéG ÉGeTeM EDIG / MeG éLHETTeK TI SE éLHeSeTeK 6. MéRT VeTTéK BE VeReSSZeMŰ BOLOND / MISKOCIT OLYAN eSIK RAJTA EGéSZ VÁROSBAN 9. AZ ELŐTT TARTOTTAK RÉGENTE / HA NEM SZEGÉNYeK TÁRCSÁNAK 8. TUROCI PÉTeR HA / MEGTALÁLUNK KIN
