Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Wicker Erika: Szarmata falu a Tompa-elkerülő úton. Visszaemlékezés egy régi ásatásra
Szarmata falu a Tompa-elkerülő úton 21 ásva. Falai bizonyára nádból-vesszőből készültek, talán részben fedett is volt, de ennek nyomai mára már nem maradtak fenn. Méreteinél fogva kisebb állatok tartására szolgált. A szemetesgödrök A szarmata háztartások hulladékanyagát a házak közelében ásott gödrökbe dobták, melyek látszólag viszonylag sűrűn egymás mellett voltak. Azért csak látszólag sűrűn, mert ha egy gödör betelt, betemették, s mellette egy másikat ástak. Csupán a feltárás során látjuk egyszerre az összes szemetesgödröt, de ezek sohasem egyidőben voltak használatban. Egy-egy ilyen hulladékgödör valóságos kincsesbánya lehet a régész számára. Megtalálható benne sok minden, ami a szarmaták életmódjára utal. Először is ott a kerámia. Azt természetesen ne gondoljuk, hogy ha véletlenül lelökték az agyagbögrét vagy -fazekat, és az eltört, azonnal kidobták. Nagyon is gondosan tovább használtak mindent, amit csak lehetett. Az edénycserepek például a kemencék készítésekor jól hasznosíthatók voltak: szorosan egymás mellé, a kemencefenékre fektetve jó hőszigetelést biztosítottak. Egyes edényoldalakat igen jól lehetett használni akár eszközként, pl. kaparóként. A gödrökbe csak az került, ami másra már nem volt jó. A szarmaták kerámiája egyébként igen tetszetős volt. Rendkívül kedvelték például a jellegzetes szürke színű, sima felületű, vékony falú, kerek talpú, hengeres nyakú, hasas fazekakat. Ezek mellett olykor a „római porcelán”, az ún. terra sigillata is használatban volt - ritkaságánál és értékénél fogva talán csak ünnepi, kultikus alkalmakkor. Egyszerűbb edényeik kézzel készültek, durva kivitelűek voltak; ezeket bizonyára helyben állították elő, s a mindennapi használatra jól megfeleltek. Néha vas- vagy bronztárgyak töredékei is előkerülnek a gödrökből, de ma már nehéz lenne meghatározni, milyen célokat szolgáltak valamikor. A szemetesgödrök pontos képet rajzolnak arról, hogy milyen állatokat tartottak, milyenekkel táplálkoztak a szarmaták. A gödrökbe ugyanis nemcsak az eltört tárgyak, de a konyhai hulladék is belekerült, köztük ételmaradékok. Ezek - ahogy fentebb már jeleztem, -mára állatcsontokká váltak, melyek vizsgálatával a szakember sok információt szerezhet az állattartás egykori szokásairól. A vermesgödrök Míg a karámok az állattartásra utalnak, a vermesgödrök a földművelés építményei közé tartoznak. A szarmata vermek jellegzetes formájúak. Szájnyílásuk szűk, s lefelé haladva erősen bővülnek: ezt a formát bizonnyal sok évszázados tapasztalat alakította ki. A gödör tetejét természetesen lefedték, de ennek a fából, nádból, rozséból készült takarásnak mára már nincs nyoma. A vermesgödrökben tárolták a terményt télire. Ha azonban valamiért már nem volt alkalmas élelmiszer tárolására, 4. kép: Jellegzetes szarmata vermesgödör
