Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Wicker Erika: Szarmata falu a Tompa-elkerülő úton. Visszaemlékezés egy régi ásatásra
22 Wicker Erika nem temették be azonnal, hanem egy ideig még szemetesgödörként használták. Ezért a vermesgödrökből is szép számmal kerülnek elő edény- és szerszámtöredékek, állatcsontok. Úgy tűnik, a tompái szarmata falu asszonyai szerettek sütni. Az árkoktól—karámoktól délre feltárt sávban ugyanis — ahol lényegében a település tényleges lakórésze kezdődik, - két ház közvetlen közelében 6 szabadtéri kemence is volt. Ezek a kemencés építmények két részből álltak. Először egy nagyobb, szabálytalan téglalap vagy oválisforma mélyedést ástak ki: ez volt a munka- és hamuzógödör. Ennek egyik keskenyebb végébe ásták be a kemencét, melyet így a munkagödörből lehetett kezelni. A kemencék fenekét gyakran sűrűn egymás mellé rakott edénydarabokkal szigetelték. A munkagödör fölött biztosan volt valamilyen tető, hogy védjen az időjárás viszontagságai ellen. Persze, a kemencékből is csak annyi maradt meg mára, amekkora részük a jelenlegi humuszréteg alá nyúlt. A házak A feltárási szakasz utolsó negyedében, az árkoktól—karámoktól délre, ahol a gödrök sűrűsödtek, és kemencék is előkerültek, két ház maradványaira bukkantunk. Természetesen nem arról van szó, hogy tetőcserepeket, gerenda-, tégla- vagy ablaküveg-darabokat találtunk volna. A szarmata házak máshogy, más anyagokból készültek. A tompái szarmata házak készítői először is kiástak egy téglalap alakú, kb. 5 m hosszú, 3 m széles, mély gödröt. Ez lett a ház alsó fele, melyet a földfelszínen kis magasságban „felfalaztak”, azaz vesszőből font, kívül-belül agyaggal tapasztott felmenő falat készítettek. A házon belül, a két keskenyebb falrész közepénél ágasfákat ástak a földbe, melyekre a ház hossztengelyében gerendát fektettek: ez volt a tető gerince. A ház tetejét valószínűleg náddal fedték be. A ház egyik sarkába kemencét vájtak, de építettek kemencét a ház közepe tájára is, talán csak akkor, amikor a sarokban levőt már nem használták. Az egykori berendezésnek mára már nincs nyoma. Valószínűleg fából készült tárolópolcok szegélyezték a falakat, s az ágyakat nappal feltekert állatbőrök helyettesítették. Ezeket a kb. 12-15 m2-es, téglalap alakú, kemencés gödröket tehát házaknak határoztuk meg. Bizonytalan ugyanakkor, hogy valóban folyamatos emberi lakás céljaira szolgáltak-e. Méretük ugyanis viszonylag kicsi, s a tér egy részét elfoglalta a középen álló kemence. Lehetséges, hogy e félig földbe mélyített kunyhókat egyáltalán nem, vagy csak időlegesen, az időjárási viszonyoknak megfelelően lakták, s tényleges házaikat esetleg a földfelszinre építették, melyeknek így mára már nem maradt nyoma. Az is lehet, hogy valamiféle „műhelyek” voltak, s ezért volt bennük több kemence is. A kérdést nem tudjuk eldönteni, ezért maradunk a szokásos „ház”-meghatározásnál. A szabadtéri kemencék 5. kép: Szabadban álló kemence feneke
